Írta: Carlyn Harvey Népszerű ellenállás
Július 19-én an rendkívüli törvényjavaslat előterjesztették a brit parlamentben. A javaslatot,bemutatott A Brentford és az Isleworth parlamenti képviselő, Ruth Cadbury igyekszik lehetővé tenni a polgárok számára, hogy adójuk azon részét, amely általában a katonai műveletekre fizetnének, egy konfliktusmegelőzési alapba fordítsák.
A törvényjavaslat Elmúlt első olvasatát, a zöldpárti Caroline Lucas támogatja, és december 2-án kapja meg második olvasatát. Ha ez sikerül, az Egyesült Királyság történelmi precedenst teremt majd, mint az első ország, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy „megkapják azt a világot, amelyért fizetni kell” – esélye lesz a békéért, nem a háborúért fizetni.
És esetleg megnyirbálhatja az Egyesült Királyság kormányának azt a szabadságát, hogy háborúba kezdjen, az ehhez szükséges szűkös pénzügyi lehetőségek mellett.
Lelkiismereti tiltakozás
Az első világháború idején, amikor a katonai szolgálatra sor került, az Egyesült Királyság hasonló precedenst teremtett. Ban,-ben 1916. évi katonai szolgálati törvény, a szolgáltatás alóli felmentés egyik jogalapja a következő volt:
a katonai szolgálat vállalása elleni lelkiismereti kifogás
Azok, akik lelkiismereti okokból tiltakoztak a háború ellen, amelyek abban a szakaszban nagyrészt vallási jellegűek voltak, ezen az alapon a helyi bírósághoz fordulhattak felmentésért. Az Egyesült Királyság volt a első ország megtenni.
Ez a jog most foglalt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, és a világ számos országában.
A jövedelemadó nem katonai kiadásokra vonatkozó törvényjavaslat célja kiterjeszteni ugyanezt az elvet arra a pénzre, amelyet az Egyesült Királyság adófizetői a kormánynak adnak, a modern világ konfliktusainak megváltozott természete miatt:
Ma nem vagyunk besorozva harcra; ehelyett az adónkat egy modern hivatásos hadsereg és az általa használt technológia fenntartásának költségeit kell fizetni.
Ezért bűnrészesek vagyunk a meghatalmazott által végzett gyilkolás rendszerében, amely megzavarja azokat a megállapított elveket, amelyek megvédik a gondolkodó, lelkiismereti és vallási egyéneket az állam igazságtalan erőszakától.
Tedd oda a pénzt, amerre a szád
Hagyományosan a vallási meggyőződés miatti kifogás gyakran a háborúkkal szembeni teljes ellenállást jelentette, függetlenül attól, hogy miért vívják azokat. Ezért a lelkiismereti megtagadások általában a „pacifista” címkével jártak, mivel azok, akik vallási okokból elutasítják a szolgálatot, feltétel nélkül ellenezték az erőszakot.
Valójában az USA-ban a nagyon definíció a lelkiismereti okból megtagadó személy:
határozott, határozott és őszinte tiltakozás a háborúban bármilyen formában való részvétellel vagy fegyverviseléssel szemben, vallási képzés és/vagy meggyőződés miatt.
Az Egyesült Királyság állampolgárai nagyon hozzászoktak ahhoz, hogy egy szigorú fegyvertörvényű országban nem „hordoznak fegyvert”. Kérdéses azonban, hogy sokan megnyugodnának, ha kifogásolnák a „háborút bármilyen formában”, és megvonnák az adófontokat ennek fizetésétől.
A brit kormányé jelenlegi definíció a következő:
Lelkiismereti okokból megtagadó az, aki bizonyítani tudja, hogy a katonai szolgálat teljesítéséhez valódi vallási vagy erkölcsi meggyőződésével ellentétes katonai akcióban való részvételre lenne szükség.
És ez teszi a megkülönböztetés az „abszolút” és a „részleges” ellenvetés között, az utóbbi pedig egy adott konfliktussal való szembenállást jelent.
Jogos lenne azt feltételezni, hogy a lakosság jelentős része úgy gondolja, hogy időnként katonai fellépésre van szükség, és az országnak adott pillanatban szüksége van a katonai infrastruktúrára. Valóban, a YouGov legutóbbi közvélemény-kutatásában a kérdésről háromágú szigony, az Egyesült Királyság atomfegyver-kapacitása, a közvélemény-kutatók jelentős része jelezte, hogy támogatja a fegyvert, 59%-uk pedig azt mondta, nyomja meg a nukleáris gombot maguk.
Az Egyesült Királyságot azonban most tették alá az iraki háborúról szóló Chilcot-jelentésnek, amely megállapította súlyos gondatlanság, manipulációés fekszik Tony Blair akkori miniszterelnök és azok részéről, akik a dobot verik a háborúért. Bizonyára, miután látta a háború által okozott pusztítást, Irak romokban és a terrorizmus növekedése, sokan örülnének annak a lehetőségnek, hogy biztosítsák, hogy ne finanszírozzanak jövőbeli hibás konfliktusokat.
Az iraki háborúval szembeni ellenállás heves volt, vége egymillió ember egyedül London utcáin vonult fel 15. február 2003-én – világszerte 30 millióan –, hogy tiltakozzanak a háború ellen. Ott is volt bőséges ellenségeskedés David Cameron Líbia 2011-es légi bombázásaihoz és újabb lökéséhez ugyanazért Szíriában.
De ezekben az esetekben az emberek hangja süket politikai fülekre talált. Ha a lakosság e meggondolatlan, sokszor kétes indíttatású döntések ellen tiltakozni tudna a kormánynak adóként biztosított pénzén keresztül, annak mélyreható hatása lehetne.
Ez konkrét érzést adna az ilyen katonai beavatkozások ellen küzdőknek, hogy meggyőződésüket tettekre váltják. Ez hatással lehet arra, hogy a politikusok a háború mellett döntenek-e – a kincstári alapok egy részét béketeremtő erőfeszítésekre biztosítják. Bár a jelenlegi konzervatív kormánnyal teljesen lehetséges, hogy a helyzetet egyszerűen arra használná fel, hogy az állam szétveréséről szóló ideológiai álmát továbbvigye, és a létfontosságú közszolgáltatásokból forrásokat vonjon el a hiány pótlására.
Mint a jövedelemadó nem katonai kiadások törvénye vagy béketörvény, megjegyzi,, a mechanizmusok már rendelkezésre állnak a terv megvalósításához. A HMRC kiszámítja az egyes személyek adójárulékának arányát a jövedelem alapján. Az Egyesült Királyságnak pedig már vannak konfliktusmegelőzési programjai, amelyekre a „békeadót” lehetne fordítani:
Az Egyesült Királyság vezető szerepet tölt be a konfliktusmegelőzési kezdeményezések fegyveres erőtől eltérő eszközökkel történő szponzorálásában, és olyan mechanizmusokon keresztül, mint a Konfliktusbiztonsági és Stabilitási Alap (CSSF), nem katonai eszközökkel nagyban hozzájárul a globális békéhez és biztonsághoz.
Azáltal, hogy lehetővé teszi a polgárok számára, hogy a katonaságra befizetett jövedelemadójukat egy nem katonai biztonsági alapba, például a CSSF-be és utódjaiba irányítsák át, ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy minden állampolgár egyértelmű hozzájárulással járuljon hozzá az adórendszerhez. lelkiismeret.
A törvényjavaslat némi árnyalatot igényel, hogy megfeleljen azoknak, akik úgy vélik, hogy bizonyos katonai kiadásokra van szükség. Könnyen lehetővé tenné a polgárok számára, hogy jelezzék, hogy a katonai költségvetésbe rendszerint bekerülő adópénzükből mekkora részt szeretnének kivonni. Ez nem lehet egy mindent vagy semmit javaslat, különben eldől.
Természetesen komoly ellenállásba ütközik majd a politikai osztály részéről, akik szeretik úgy költeni a pénzünket, ahogy akarják. Jelenleg politikai szféra kritikával szembesül amiatt, hogy feltételezett adót hoz létre – egy adott adót egy bizonyos célra szánnak –, ami ellenjavallt, bár létezik egyes esetekben. A politikusok attól tartanak, hogy ha megsértik a parlament „aranyszabályát”, amely az adók felhasználását választja, akkor újabb követelések fognak érkezni – mint pl. dedikált adó az NHS számára.
De mivel közpénzről van szó, nagyobb beleszólásunk van a felhasználás módjába? Ezt a kérdést vitatják meg a parlament a béketörvény következő, december 2-i tárgyalásán.
És ha a válasz igen, akkor a közvélemény dönthet a háborúkban való bűnrészessége felett, amelyet a kormánynak fizet. A nép pénze beszél majd, a politikusoknak pedig nem lesz más választásuk, mint hallgatni.
