Írta: Lyndal Rowlands Inter Press Service hírügynökség
– A világ tíz legnagyobb fegyverexportőre közül kilenc 2016 közepe és 2018 közepe között az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lesz.
A kilencben négy rotációs tag – Spanyolország, Ukrajna, Olaszország és Hollandia – Európából, valamint a tanács öt állandó tagja – Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – található.
2015 szerint dátum a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint ez a kilenc ország alkotja a világ tíz legnagyobb fegyverexportőrét. Az 5. helyen álló Németország az egyetlen top 10 exportőr, amely nem friss, jelenlegi vagy leendő tagja a 15 tagú tanácsnak.
Pieter Wezeman, a SIPRI fegyverek és katonai kiadások programjának vezető kutatója azonban azt mondta az IPS-nek, hogy „egyáltalán nem lepte meg”, hogy ennyi fegyverexportőrt lát a tanácsban.
„A valóságban a szokásos üzletmenet folyik: a Biztonsági Tanács öt állandó tagja természetesen sok tekintetben a legerősebb katonai hatalom” – mondta Wezeman.
A SIPRI adatai szerint 33-ben mindössze két állandó tagország, az Egyesült Államok 25 százalékkal és Oroszország 58 százalékkal adta a teljes globális fegyverexport 2015 százalékát 5.9-ben. A harmadik és negyedik helyet Kína és Franciaország foglalja el jóval kisebb, 5.6, illetve XNUMX százalékos részesedéssel.
A Biztonsági Tanács több rotációs tagjának fegyverexportőr státusza, bár „érdekes”, leginkább „véletlen” lehet – tette hozzá Wezeman.
A jelenlegi jemeni és szíriai konfliktusok ellentétes példák a Biztonsági Tanács tagjainak fegyverexportőrként gyakorolt relatív befolyására.
„A Biztonsági Tanács által jelenleg megküzdő jelentős válságok némelyike, különösen Jemen, nagyrészt saját tagjainak akcióiból fakad, amikor fegyvereket adtak el a konfliktusban részt vevő feleknek” – mondta Anna Macdonald, a fegyverek irányító részlegének igazgatója az IPS-nek. .
„Már egy éve kitartóan szorgalmazzuk a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverszállítások felfüggesztését a jemeni válsággal összefüggésben, az ottani súlyos humanitárius szenvedések és a fegyverszállítások különleges szerepe miatt. játszani ebben.”
Macdonald szerint a fegyverek Szaúd-Arábiának Jemenben való felhasználásra történő átadása sérti a humanitárius jogot és a fegyverkereskedelmi szerződést is.
A civil társadalmi szervezetek belföldi nyomása azonban arra késztetett néhány európai országot, köztük Svédországot, amely 2017 januárjában csatlakozik a Biztonsági Tanácshoz, hogy korlátozzák a Szaúd-Arábiának irányuló fegyvereladásokat – mondta Wezeman. Svédország, amely 2017 januárja és 2018 decembere között kap helyet a tanácsban, a világ 12. számú fegyverexportőre.
A Biztonsági Tanács tagjaitól érkező fegyverexport azonban nem feltétlenül jelent jelentős fegyverforrást a tanács által vizsgált konfliktusokban.
Például a tanács tagjai 2016 nagy részében a Dél-Szudánnal szembeni fegyverembargó kilátásba helyezését sejtették, azonban a Dél-Szudánban használt fegyverek nem állnak szoros kapcsolatban a Biztonsági Tanács tagjainak exportjával.
„Dél-Szudán olyan ország, amely elsősorban olcsó, egyszerű fegyvereket szerez be. Nem kell hozzá a legfrissebb típusú harckocsi, egy 30 vagy 40 éves harckocsival is megteheti” – mondta Wezeman.
Wezeman szerint valószínűbb, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak fegyverembargókkal kapcsolatos döntéseit politikai, nem pedig gazdasági megfontolások befolyásolják, mivel a fegyvereladásokból származó nyereség „korlátozott a teljes gazdaságukhoz képest”.
„Az ENSZ fegyverembargója alatt álló államok többsége általában szegény ország, ahol semmi piaca, beleértve a fegyvereket is, nem különösebben nagy” – tette hozzá.
Összességében azonban Macdonald azt mondja, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak különleges felelőssége van a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, és ez kiterjed a fegyverexportőrként betöltött különleges felelősségeikre is.
„Nyilvánvalóan az ENSZ 5. cikkelyére hivatkoznánk: támogassuk a béke fenntartását a fegyverkezés legkevesebb eltérítésével” – mondta.
„Azzal érvelnénk, hogy a katonai kiadásokra jelenleg elkülönített 1.3 milliárd nem felel meg az ENSZ alapokmányának szellemének vagy betűjének” – tette hozzá, megjegyezve, hogy ez lényegesen több, mint amennyibe a rendkívüli szegénység felszámolása kerülne.
