Barack Obama központi dilemmája a múlt héten, amikor megpróbált új háborút eladni az amerikai közönségnek az 9 / 11 tizenharmadik évfordulójának előestéjén, az volt, hogy meggyőzően beszéljen az amerikai külpolitika bölcsességéről és hatékonyságáról az elmúlt évtizedben ugyanakkor sajnos a rossz híreket is eldobta, hogy nem működött.
Így: „A katonai és terrorizmusellenes szakembereinknek köszönhetően Amerika biztonságosabb.”
Hurrá! Isten áldja meg a drónokat és a „teljesített missziót” és egy millió iraki halott és születési rendellenességet Fallujahban. Isten áldja meg a kínzást. Isten áldja meg a CIA-t. De képzeld csak?
- Még mindig terrorista fenyegetéssel szembesülünk. Nem tudjuk eltörölni a világ minden gonosz nyomát, és a gyilkosok kis csoportjai képesek nagy kárt okozni.
Tehát ismét bombák vannak, fiúk - egy újabb nyom a gonoszságból a Közel-Keleten -, és a felháborodás szélén találom magam, a kétségbeesés szélén, a nyelvért tapogatva a saját hitetlenségem ellenére, hogy a Háború Istene van egy másik győzelem és a Föld bolygó és az emberi evolúció szélén ismét elvesztik.
Obama véglegesebb háborús nyilatkozatát fejezte be azzal a szavakkal, hogy a katonai-ipari harcok lassan elhomályosodtak: „Isten áldja meg csapatainkat, és Isten áldja meg az Egyesült Államokat.”
Isten áldjon meg még egy háborút?
Tom Engelhardtnéhány nappal ezelőtt írva a TomDispatch-ben, „Irak 3.0-nak” nevezték: „Sehol, otthon vagy külföldön, az Egyesült Államok nyilvánvaló esélye nem várt eredményekre, vagy bármi másra fordul, kivéve egyfajta káosz . . . . És egy dolog rendkívül világos: az amerikai katonai erő minden egyes alkalmazása világszerte, mivel az 9 / 11 tovább fokozta a széttöredezési folyamatot, destabilizálva az egész régiókat.
„A huszonegyedik században az amerikai hadsereg nem volt sem nemzet, sem hadsereg-építő, és nem talált győzelmet, függetlenül attól, hogy mennyire keményen keresik. Ehelyett a nemzetközi ügyekben a forgószélnek felel meg, és bár a legutóbbi iraki háború kitűnik, egy dolog kiszámíthatónak tűnik: a régió tovább destabilizálódik, és rosszabb formában lesz, amikor vége.
Obama beszéde egy halott képzeletű nemzetnek szól. Az iszlám állam „valamit” megtagadva azt jelenti, hogy bombákat dobnak rajta. A bombázási futamok nem okoznak kellemetlenséget a politikus alkotóelemeire, és mindig úgy tűnnek, mintha a cselekedet elfojtott volna: egy Raid spriccel a hibákat megfertőzve. Soha nem ölnek meg ártatlan embereket, vagy nem akarnak következményeket okozni; és nyilvánvalóan nem provokálnak a horror pillanatnyi érzését, ahogy a dagasztás megtörténik.
Valójában úgy tűnik, hogy a háborús nyilatkozatok mindig felemelik az embereket. Ez azért van, mert elválasztanak minket az ellenségeink által elkövetett gonoszságtól. A mások brutális viselkedésének bonyolultságának kezelése azt jelenti, hogy rettenetes bűnrészességünk van, ami túlságosan kéri a Beltway-be ágyazott amerikai politikusokat. Obama nem törte meg semmilyen módon az őrült elődjétől, hogy megpróbálja kiaknázni a háború és a militarizmus egyszerű érzelmi biztonságát.
- Hogyan válaszolok, amikor látom, hogy egyes iszlám országokban vitriolus gyűlölet van Amerikára? - kérdezte George Bush egy sajtótájékoztatón egy hónappal az 9 / 11 támadások után (amit a közelmúltban idézett) William Blum legutóbbi Anti-Empire-jelentésében). - Megmondom, hogy hogyan válaszolok: meg vagyok lepve. Meglepődöm, hogy olyan félreértés van, amit hazánk arról szól, hogy az emberek gyűlölnek minket. Én - mint a legtöbb amerikaiak - én nem hiszem el, mert tudom, milyen jó vagyunk.
Obama megpróbálja kivonni ugyanazt a közvéleményt, hogy két amerikai újságíró és egy brit segélymunkás IS-beütéseiből fakadó katonai agresszióra támaszkodik, ahogy Bush tett az 9 / 11-tól. Bushnak az volt az előnye, hogy elődjévé nem rendelkezik - és a katasztrofális rendetlenséggel. Mindazonáltal Irak 3.0 valósággá válik, bár Irak bombázása csak erősíteni fogja az IS-t, és valószínűleg megnyitja az ajtót a következő többéves hadseregre.
As David Swanson panaszokat a honlapon World Beyond War, amikor az IS újságíróját kegyetlenül meggyilkolták: „James Foley nem háborús hirdetés.”
„Amikor az 9 / 11 áldozatait az 9 / 11-on megölte több százszor megölni, az áldozatok rokonai visszahúzódtak” - írja Swanson. Egy olyan videóhoz kapcsolódva, amelyben Foley Haskell Wexler filmes háborús pokolról és a háború abszurditásáról beszélt két évvel ezelőtt Chicagóban a NATO-tiltakozások során, hozzáteszi: „Most James Foley visszahúzódik a sírból.”
Felkéri minket, hogy nézzünk meg Foley-ról, hogy „az ember elpusztításához szükséges dehumanizációra, a média lefedettségének gyengeségére” és a háború egyéb toxikus valóságaira, amelyek általában nem jelennek meg az elnöki beszédekben.
„Nem törölhetjük a gonoszság minden nyomát a világból. . .”
Nem tudom elhinni, hogy olyan országban élek, amely még mindig tolerálja az ilyen egyszerű, késes retorikát. Ó, annyira gonosz ott! Az Egyesült Államok kormánya, minden tekintetben és tisztaságában, nincs más választása, mint az arzenáljában lévő minden fegyver után. Amit Obama nem árul el, bár talán néhány tehetetlen, hiábavaló módon tudja, hogy a háborús játékban való részvétel mindig vereség. És az ellenfelek, a brutális agressziójukban egymás és mindenki más felé, mindig ugyanazon az oldalon vannak.
Robert Koehler díjnyertes, Chicago-alapú újságíró és országosan szindikált író. Könyve, Bátorság erősödik a seben (Xenos Press), még mindig elérhető. Vegye fel a kapcsolatot vele koehlercw@gmail.com vagy látogasson el a honlapján commonwonders.com.
© 2014 TRIBUNE CONTENT AGENCY, INC.
