Ez valóban nem egy fúró

David Swanson, június 27, 2019

Szerdán az 10 demokraták első 20-jét, akit a vállalati média engedélyez, amit vitának hívnak, megkérdezték, mi a legnagyobb veszély az Egyesült Államok számára. Egy méltó és vicces válasz lett volna az "MSNBC." Egy másik méltó és vicces válasz a "Donald Trump" volt, ami valójában Jay Inslee válasza - és máshol is világossá tette, hogy az éghajlat összeomlása is az ő válasza. A méltó válasz, bár senki sem értette volna, „nacionalizmus” lett volna. De a helyes válasz az lenne, ha az USA a környezet összeomlását és a nukleáris háborút támogatja. Cory Booker, az őrületes képmutató, bár ő is, közel állt az éghajlatváltozáshoz és a nukleáris proliferációhoz, de ez nem csak a proliferáció; ez az Egyesült Államok által vezetett fegyverkezési verseny és az első használat veszélye. Tulsi Gabbard a nukleáris háborúval félig jobb volt. Elizabeth Warren és Beto O'Rourke az éghajlatváltozással szemben félig jobb. Julián Castro félig jobbra és félig zsákmányt kapott éghajlatváltozással és Kínával. Hasonlóképpen John Delaney nukleáris fegyverekkel és Kínával. Tim Ryan csak Kínával maradt. Bill de Blasio úgy tűnt, teljesen elvesztette a fejét, és azt hitte, hogy Oroszország nem csak a legnagyobb veszély, hanem már megtámadta. És Amy Klobuchar elment a hét démonjára: Irán. Emlékezzek arra, hogy ez a felvilágosodás és a racionális gondolkodás pártja.

A kihalt lázadás az Egyesült Királyságban éppen most megjelent egy könyvet Ez nem fúró: egy kihalás lázadás kézikönyv. Szeretném ajánlani az amerikai elnökjelölteknek. A könyv fele arról szól, hogy hol vagyunk, és fele arról, hogy mit kell tennünk. Ez egy brit könyv, de azt várom, hogy a földön bárki számára hasznos lesz. Amikor azt mondom, hogy ez egy brit könyv, úgy értem, hogy nem egy dolog, amit egy amerikai könyv nem. Az erőszakos cselekedetekre fordítja magát, az amerikai tudósok bölcsességére támaszkodva oly módon, hogy az amerikai mozgalmak hajlamosak legyenek. Nyilvánvaló lázadásnak nyilvánítja magát egy illegitív brit kormány ellen, és kimondja, hogy a társadalmi szerződés megtört és semmis, az a kijelentés, hogy az Egyesült Államokban a legtöbb embernek túlságosan túlságosan van az említett nacionalizmus, amit megpróbáltam. Nyilvánvalóan beszél a tüntetőkről, akik megpróbálnak letartóztatni, nem pedig gondosan azt állítják, hogy csak a letartóztatás kockázatát kockáztatják. Várja, hogy a népesség elfogadottsága (és a rendőrségi együttműködés) olyan szinten legyen, amelyet az Egyesült Államokban nem lehet elvárni; és két parlamenti tagból áll. Nem csak azonnali becsületességet és azonnali fellépést követel meg egy meglévő kormánytól, hanem egy polgári közgyűlés létrehozását is (látszólag a Porto Alegre és Barcelona cselekvésein alapul), hogy a kormány éghajlatváltozás elleni fellépését vezesse; egy olyan lépés, amelyet az amerikai kultúra túlságosan antidemokratikus ahhoz, hogy komolyan vegye.

De ezek a fokozatok kérdése, és túl késő, hogy ne tegyünk ilyen követelményeket mindenhol - mert az esély, hogy sikerül, az egyetlen reményünk. Ez a létező sürgősség sürgősségének közvetítése, melyet ez a könyv leginkább kitűnik. Ez nagyon sokféleképpen történik, de azt szeretném rámutatni, hogy a puszta szociopátiás szánalmasságra. A könyv rövid szakaszainak egyike közreműködik az öt szuper gazdag ember tanácsadására. Azt akarták tudni, hogyan tudnák fenntartani uralmukat a biztonsági őrök felett az „esemény” után. Az „esemény” azt jelentette, hogy környezeti összeomlás vagy társadalmi zavargások, vagy nukleáris robbanás stb. Képes lenne-e többé pénzt fizetni az őröknek? Vajon fegyelmi gallérokat kell létrehozniuk az őrökre? A szerző azt tanácsolja, hogy most már nagyon jól kezeli a munkavállalóikat. Állítólag szórakoztatták őket.

A könyv az aktivizmus taktikájáról, a vállalati média használatáról, a híd blokkolásának módjáról, arról, hogy milyen híd, hogyan kell szórakoztatni az embereket a hídon, hogyan kell táplálni a tiltakozókat, stb. probléma: ha a politikákat olyan módon változtatod meg, amely tisztességtelen a dolgozó emberekkel szemben, akkor tiltakozni fognak a bolygót segítő lépéseket. A könyv azonnali és tömeges változásokról alkotott elképzelését mutatja, amelyet demokratikusan és olyan módon alakítottak ki, amely a népszerű támogatás előnyeit szolgálja, nem pedig népszerű ellenállás létrehozása. Ez az autómentes városok és az életmód forradalma. Ez egy olyan elképzelés, amely magában foglalja az áldozati időszakokat is, amelyeket valószínűleg jobb idők követnek.

A könyv nem úgy tesz, mintha bármi könnyű lenne, és valójában a demokrácia elég nehéz. Ezt véletlenül kinyilvánítja az a tény, hogy ellentmondások vannak a könyv különböző szereplői között. Korábban már azt mondták, hogy megválasztjuk, hogy meghaljunk vagy túléljünk, vagy boldoguljunk, de a későbbi szakaszok elismerik, hogy nem tudjuk, hogy a virágzó még mindig lehetséges-e, vagy hogy meggyőződhet róla, hogy nem, és hogy a túlélés lehetősége elvitt volna . Az egyik szerző valószínűleg hamis választást hoz létre a drákói autoritárius minden cselekvés között, hogy megmentsen minket vagy elfogadja a teljes vereséget, de a kedvességre és a szeretetre szenteljük, amíg meghalunk. A könyv egy kicsit ellentmondásos és egy kicsit ismétlődő. Az amerikai történelem téved, amikor Andrew Jackson figyelmezteti, hogy az indiánok eltűnnek, majd kijelentik, hogy valójában eltűnnek. A valóságban keletről virágzott, és úgy tett, mintha hamarosan elhagynák a természetes okokat, ha nem kényszerítenék nyugatra a saját javára. Nem pusztultak el; nyugatra kényszerítette őket, sokan megölve a folyamatban. A könyv is enyhén szenved a tipikus környezetvédelmi figyelmeztetésről, amely szerint az éghajlati összeomlás erőszakot és háborút eredményez, mintha egy olyan fizikai törvény lenne, amelybe egyetlen emberi szervezet sem lép be.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ez a könyv egy modell a vészhelyzetről való beszélgetésre, és egy modell, amellyel a nukleáris fegyverek ellenfeleinek beszélniük kell, és hogyan kell beszélni a háború ellenfeleinek. Tudom, hogy mindenki sürgősen foglalkozik a háborúval azokban a napokban, amikor Trump azzal fenyeget, hogy azonnal megszünteti Iránt vagy Észak-Koreát. Tudom, hogy alkalmanként rámutatunk arra, hogy a hatalmas csarnokokban elszenvedett, közel semmisített nukleáris megsemmisítési balesetek, félreértések, ego-kirándulások és lunatikusok hihetetlen jó szerencsét jelentenek, ami egyszerűen nem tarthat sokáig. Tudom, hogy három-négy ember olvassa el az új, teljesen dióhéjas nukleáris politikai nyilatkozatot a Pentagonból, és figyelmezteti, hogy mindannyian meg fogunk halni. De bízz bennem, szerezd meg ezt a könyvet, olvassa el, és kezdje el beszélni. Nincs pillanat a pazarlásra.

Mindannyiunknak részt kell vennie a sürgős, mindent átfogó fedélzeten tett erőfeszítéseknek, hogy megakadályozzuk mind a környezeti összeomlás romlását, mind a nukleáris és minden háborút. Még ebben a könyvben is a kábítószer elleni háború a környezet elleni támadás részeként értendő. De semmit sem mondanak a általános szerep a militarizmus, a nukleáris és másképp a környezeti pusztításban játszott. Vita van a fosszilis tüzelőanyagoktól való gazdasági átalakulásról, de előnyös lenne Seymour Melman és mások munkája, akik terveket dolgoztak ki a háborús fegyverek gazdasági átalakítására. És mindannyian hasznot húznánk annak megértéséből, hogy a fegyverekből és a fosszilis tüzelőanyagokból és az állattenyésztésből, valamint mindenféle pusztításból a béke, a fenntarthatóság, az ökoszisztéma egyensúlya és a teremtés - vagy kipusztulhattunk.