Gareth Porter, Közel-Kelet szem
Az adatok alátámasztják Putyin állítását, miszerint a lelövést előre előkészítették a törökországi lázadók szíriai orosz bombázása miatt.
Az Egyesült Államok és a NATO szövetségesei a NATO egységének rituáléját kínálták, miután a török tisztviselők bemutatták az esetüket, hogy az orosz sugárhajtás lezajlása után két repülőgép behatolt a török légtérbe.
A török képviselő állítólag a török F16 pilóták orosz válasz nélkül kiadott sorozatát rögzítették, és az Egyesült Államok és más NATO-tagállamok támogatták Törökországnak a légtér védelmére vonatkozó jogát.
US védelmi minisztérium szóvivője, Steve Warren ezredes támogatott a török állítás, miszerint az 10 figyelmeztetéseket öt perc alatt adták ki. Az Obama-adminisztráció nyilvánvalóan kevésbé aggasztotta, hogy az orosz repülőgépek valójában átléptek-e a török légtérbe. Col Warren felvételt nyer hogy az amerikai tisztviselők még nem tudták megállapítani, hogy hol található az orosz repülőgép, amikor egy török rakéta megérintette a gépet.
Annak ellenére, hogy az Obama-adminisztráció nem szándékozik elismerni, a már rendelkezésre álló adatok alátámasztják az orosz állítást, miszerint a török lövöldözés, ahogyan Vladimir Putyin orosz elnök kijelentette, „óvatosan” volt, amelyet előzetesen gondosan előkészítettek.
A török központi állítás, miszerint az F-16 pilótái öt percen keresztül figyelmeztették a két orosz 10-repülőgépet, valójában az elsődleges nyom, hogy Törökország nem mondja el az igazságot a lövésről.
Az orosz Su-24 „Fencer” sugárhajtású vadászgép, amely az USA F111-hez hasonlítható, képes a gyorsaságra 960 mérföld / óra nagy magasságban, de alacsony magasságban az utazási sebesség 870 mph körül van, vagy körülbelül 13 mérföld percenként. A második sík navigátora megerősített miután megmentette, a Su-24-ek repülési sebességgel repültek a repülés során.
Mind a Török és orosz képek a radarútról az orosz fúvókák azt jelzik, hogy az orosz repülőgépek egyik legkorábbi pontja olyan útvonalon volt, amely úgy értelmezhető, hogy a török légtérbe vitték a török határtól számított 16 mérföldet, ami azt jelenti, hogy csak egy perc és 20 másodperc volt távol a határtól.
Továbbá a repülési út mindkét verziója szerint öt perccel a lelőtték előtt az orosz gépek kelet felé repültek volna - el a török határtól.
Ha a török pilóták 5 perccel a lövöldözés előtt ténylegesen elkezdték figyelmeztetni az orosz fúvókákat, akkor már régóta azt tették, hogy a repülőgépek az északi latakiai tartományban lévő török határ kis vetületének általános irányában is elindultak.
A sztrájk végrehajtásához valójában a török pilótáknak már a levegőben kellett volna lenniük, és fel kellett készülniük a sztrájkra, amint tudták, hogy az orosz repülőgépek repülnek.
Maguk a török hatóságok bizonyítékai tehát nem hagynak kétségeket afelől, hogy az orosz sugárhajtású lövöldözésről még azelőtt döntöttek, hogy az orosz repülőgépek még repülni kezdtek volna.
A sztrájk motívuma közvetlenül kapcsolódik a török szerephez az Assad-erők támogatása a határ közelében. Valójában az Erdogan-kormány nem törekedett arra, hogy elrejtse célját a sztrájk előtti napokban. A külügyminiszter az orosz nagykövetrel november 20 novemberi találkozóján azzal vádolta az oroszokat, hogy „polgári türkmén falvak” intenzív bombázását és azt mondta, hogy „súlyos következmények” lehetnek kivéve, ha az oroszok azonnal befejezték a műveleteket.
Török miniszterelnök Ahmet Davutoglu még egyértelműbb volt, kijelentve, hogy a török biztonsági erőket „utasították arra, hogy megtoroljanak minden olyan fejleményt, amely veszélyeztetheti Törökország határbiztonságát”. Davutoglu továbbá elmondta: "Ha olyan támadás következik be, amely menekültek intenzív beáramlásához vezetne Törökországba, a szükséges intézkedéseket mind Szíriában, mind Törökországban meghoznák."
A török megtorlási fenyegetése - nem az orosz légtérbe való behatolás ellen, hanem a határon nagyon tágan körülhatárolt körülményekre reagálva - a szíriai kormány és a vallási harcosok közötti csaták sorozatának közepette jött létre. A területet, ahol a gépet lelőtték, a türkmén kisebbség lakja. Sokkal kevésbé fontosak, mint azok a külföldi harcosok és más erők, akik 2013 közepe óta számos támadást hajtottak végre a térségben, amelynek célja Aszad elnök fő alavita redutjának fenyegetése volt Latakia tartomány partvidékén.
Charles Lister, a brit szakember, aki gyakran látogatott Latakia tartományba 2013-ben, egy augusztus 2013 interjúban„A Latakia, egészen az északi csúcsig (azaz a türkmén hegyvidéken), majdnem egy éve a külföldi harcosok csoportjainak erődítménye.” Azt is észrevette, hogy az iszlám állam (IS) megjelenése után északon az al-Nusra Front és szövetségesei a térségben „kinyújtották” az ISIL-t, és az egyik latakiai harcoló csoport „az ISIL első csoportjává vált”.
Március 2014-ben a vallási lázadók nagy támadást indítottak a török logisztikai támogatással, hogy elfoglalják a török határhoz közeli törökországi Kessab városát a Latakia mediterrán partján. Isztambul újság, Bagcilar, idézett a török parlament külügyi bizottságának egy tagja mint a határ közelében élő falusiakról szóló tanúvallomások, hogy harcosok több ezer határon átnyúltak a szíriai lemezekkel rendelkező autókon, hogy részt vegyenek a támadásban.
Ezen a támadáson túl, egy szíriai sugárhajtó, aki a Kessab elleni támadásra reagált lövés a török légierő figyelemre méltó párhuzamosan az orosz sugárhajtás lejtésével. Törökország azt állította, hogy a sugárhajtó megsértette a légterét, de nem tett semmilyen előítéletet arról, hogy előzetes figyelmeztetést adott. Nyilvánvaló volt az volt, hogy megpróbálja megakadályozni Szíriát, hogy a város védelmében használhassa a repülőgépét.
Most a latakiai tartomány csatája a Bayirbucak területére vált, ahol a szíriai légierő és a földi erők voltak megpróbálta vágni a tápvezetéket a Nusra Front és szövetségesei által irányított falvak és a török határ között több hónapig. A Nusra Front ellenőrzési területe kulcsfontosságú falu a Salma, amely az 2012 óta jihadista kezekben volt. Az orosz légierő beavatkozása a csatában új előnyt adott a szíriai hadseregnek.
A török lövés tehát lényegében arra törekedett, hogy megakadályozza az oroszokat abban, hogy folytassák az al-Nusra Front és szövetségesei közötti tevékenységüket, nem egy, hanem két különálló ürügyet használva: egyrészt az orosz határ kétes vádjával a NATO-szövetségesek behatolása, másrészt a török civil lakosság bombázása a török belföldi közönség számára.
Az Obama-adminisztráció vonakodása a repülőgép lövésének konkrét kérdésével kapcsolatban azt jelzi, hogy jól ismeri ezt a tényt. De az igazgatás túlságosan elkötelezett a Törökországgal, Szaúd-Arábiával és Katarral való együttműködésre vonatkozó politikájával, hogy kényszerítse a rendszerváltást, hogy felfedje az igazságot az eseményről.
Obama válasza a lövöldözésre őszintén hibáztatta a problémát az orosz hadsereg Szíriában való részvételével kapcsolatban. „Nagyon közel állnak a török határhoz,” nyilatkozta, és ha az oroszok csak a Daeshre összpontosítanak, „ezek a konfliktusok vagy a hibák vagy eszkalációk lehetőségei kevésbé valószínűek.”
-Gareth Porter független kutatói újságíró és az újságírásért járó 2012 Gellhorn-díj nyertese. Ő írta az újonnan megjelent gyártott válságot: az Irán nukleáris félelmének történetét.
