Írta: David Wright Érintett Tudósok Szövetsége, Március 15, 2017.
A Március 2017 kiadása Scientific American, a szerkesztőbizottság felszólítja az Egyesült Államokat, hogy vegye le a nukleáris rakétáit a hajszálriasztásról, hogy csökkentse a nukleáris fegyverek téves vagy véletlenszerű kilövésének kockázatát.
Csatlakozik a szerkesztőbizottsághoz New York Times és a Washington Post, többek között ennek a lépésnek a támogatásában.
Mind az Egyesült Államok, mind Oroszország mintegy 900 nukleáris fegyvert tart készenlétben, percek alatt kilövésre készen. Ha a műholdak és radarok figyelmeztetést küldenek egy bejövő támadásra, a cél az, hogy gyorsan el tudják indítani rakétáikat – még mielőtt a támadó robbanófejek leszállnának.
De a figyelmeztető rendszerek nem bolondbiztosak. A Scientific American a szerkesztők rámutatnak néhányra a hamis figyelmeztetés valós esetei nukleáris támadás – mind a Szovjetunióban/Oroszországban, mind az Egyesült Államokban –, ami arra késztette az országokat, hogy megkezdjék az előkészületeket az indításra, és növelte a nukleáris fegyverek bevetésének kockázatát.
Ezt a kockázatot súlyosbítja az ilyen figyelmeztetésekre adott válaszadási idő nagyon rövid ideje. A katonatiszteknek mindössze néhány percük lenne annak megállapítására, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő figyelmeztetés valódi-e. A védelmi tisztviselők megtették volna talán egy perc hogy tájékoztassa az elnököt a helyzetről. Az elnöknek ezután csak percei lesznek, hogy eldöntse, elindítja-e.
Korábbi William Perry védelmi miniszter figyelmeztetett nemrég hogy a szárazföldi rakétákat egyszerűen túl könnyű elindítani rossz információk alapján.
Ennek a kockázatnak a kiküszöbölése lenne, ha a rakétákat eltávolítanák a riasztásról, és megszüntetnék a figyelmeztetésre való kilövési lehetőségeket.
Cyber-fenyegetések
A szerkesztők további aggodalmakra is felfigyelnek, amelyek a rakéták eltávolítását teszik szükségessé:
A jobb megelőző lépések iránti igény a kifinomult kibertechnológiák miatt is akutabbá vált, amelyek elméletileg behatolhatnak egy parancsnoki és vezérlőrendszerbe, hogy kilövésre kész rakétát lőjenek ki.
Ezt a kockázatot egy a tegnapi New York Timesban Bruce Blair, egy korábbi rakétakilövő tiszt, aki pályafutását az amerikai és orosz nukleáris erők irányításának és ellenőrzésének tanulmányozásával töltötte.
Két olyan esetre mutat rá az elmúlt két évtizedben, amikor az amerikai szárazföldi és tengeri rakétákban kibertámadásokkal szembeni sebezhetőséget fedeztek fel. És figyelmeztet a kibersebezhetőség két lehetséges forrására, amelyek ma is fennállnak. Az egyik az a lehetőség, hogy valaki feltörheti a „több tízezer mérföldnyi földalatti kábelezést és a Minuteman rakéták kilövéséhez használt tartalék rádióantennákat”.
A másik lehetőségről azt mondja:
Nincs megfelelő ellenőrzésünk a nukleáris alkatrészek ellátási lánca felett – a tervezéstől a gyártáson át a karbantartásig. Hardverünk és szoftverünk nagy részét kereskedelmi forrásokból szerezzük be, amelyeket rosszindulatú programok fertőzhetnek meg. Ennek ellenére rutinszerűen használjuk őket kritikus hálózatokban. Ez a laza biztonság katasztrofális következményekkel járó támadási kísérletet tesz lehetővé.
A 2015 jelentés James Cartwright tábornok, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságának volt parancsnoka elnökletével a következőképpen fogalmazott:
A hidegháború idején bizonyos tekintetben jobb volt a helyzet, mint manapság. A kibertámadásokkal szembeni sebezhetőség például új wild card a pakliban. … Ez az aggodalom elég ok arra, hogy eltávolítsák a nukleáris rakétákat az indításra kész riasztásból.
Ideje cselekedni
Még a jelenlegi védelmi miniszter, James Mattis is, a Szenátus Fegyveres Szolgálati Bizottságának tanúskodva két évvel ezelőtt felvetette az amerikai szárazföldi rakétáktól való megszabadulás kérdését a téves kilövés kockázatának csökkentése érdekében, mondván:
Ideje lenne a Triádot Diadává redukálni, eltávolítva a szárazföldi rakétákat? Ez csökkenti a téves riasztások veszélyét.
A Trump-kormány talán még nem áll készen arra, hogy megszabaduljon a szárazföldi rakétáktól. De ez – ma – eltávolíthatja ezeket a rakétákat a jelenlegi hajszálkioldó riasztási állapotukból.
Ennek az egy lépésnek a megtétele jelentősen csökkentené az amerikai közvélemény és a világ nukleáris kockázatát.