Terry Crawford-Browne, szeptember 4, 2019
Tól től műlencse
A Dél-afrikai Alkotmány 24. Szakasza kijelenti: „Mindenkinek joga van egy olyan környezethez, amely nem káros az egészségére vagy jólétére.”
Tragikus módon a valóság az, hogy a Jogi Törvény rendelkezései továbbra sem érvényesek.
Dél-Afrika a világ legrosszabb országai közé tartozik a szennyezés kérdésében. Az apartheid kormány csak nem érdekelte, az apartheid utáni elvárásokat pedig korrupt és érzéketlen tisztviselők elárulták.
Tegnap, szeptember 3 volt a robbanás első évfordulója a Rheinmetall Denel Munition (RDM) gyárban, Somerset West nyugati részén, Macassar területén. Nyolc munkást öltek meg és az épületet a robbanás során lebontották. Egy évvel később a nyomozási jelentést még mindig nem tettek közzé a nyilvánosság vagy az elhunyt családok számára.
Az Egyesült Államokban és másutt végzett kutatások megerősítik, hogy a katonai és fegyverkezési létesítmények közelében élő közösségeket súlyosan érintik a rákok és más, a toxikus anyagoknak való kitettségből származó betegségek.
A katonai szennyezés egészségre és a környezetre gyakorolt hatása nem mindig látható, közvetlen vagy közvetlen, és gyakran évekkel később mutatkozik meg.
Több mint 20 évvel az AE&CI tűzvész következtében a macassari áldozatok súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek, emellett anyagi segítséget sem nyújtottak nekik. Noha a terméskárosodást szenvedett gazdáknak nagylelkű kártérítést kaptak, Macassar lakosait - akik közül sokan írástudatlanok voltak - becsapták, hogy aláírják jogaikat.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a 1977-ben tett mérföldkő határozatban megállapította, hogy a dél-afrikai emberi jogi visszaélések veszélyt jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra, és kötelezõ fegyverembargót vezetett be. A döntést abban az időben üdvözölték, mint az 20. Századi diplomácia legjelentősebb fejleményeit.
Az ENSZ embargójának elleni küzdelem során az apartheid kormány hatalmas pénzügyi forrásokat fektetett a fegyverzetbe, többek között az Armscor Somchem gyárának Macassarban. Ezt a földet ma RDM foglalja el, állítólag súlyosan és veszélyesen szennyezett.
A Rheinmetall, Németország legnagyobb fegyverkezési vállalata szemmel láthatóan meghiúsította az ENSZ embargóját. 1979-ben egy komplett lőszergyárat exportált Dél-Afrikába, hogy 155 mm-es lövedékeket készítsen a G5 tüzérségében. Ezeknek a G5-ös hawickáknak taktikai atomfegyvereket, valamint vegyi és biológiai hadviseléseket (CBW) kellett volna szállítaniuk.
Az amerikai kormány ösztönzésével a fegyvereket Dél-Afrikából exportálták Irakba, hogy felhasználják Irak Irán elleni nyolc éves háborújában.
Története ellenére a Rheinmetall engedélyt kapott az 2008 számára, hogy ellenőrző 51% -os részesedést szerezzen az RDM-ben, a fennmaradó 49% -ot az állami tulajdonban lévő Denel megtartja.
A Rheinmetall szándékosan elhelyezi termelését olyan országokban, mint Dél-Afrika, hogy megkerülje a német exportszabályokat.
Denelnek volt egy másik lőszerüzeme is Fokvárosban, Swartklipnél, Mitchell síksága és Khayelitsha között. Az özvegyek és a korábbi alkalmazottak parlamenti vallomásait az 2002-ben a védelmi portfólióbizottság elõtt közösségi tiltakozások követik, amikor a könnygázszivárgás traumába hozta a helyi lakosokat.
A Denel üzletvezetők akkoriban értesítettek engem: „A Swartklip dolgozók nem élnek túl sokáig. Sokan elveszítették kezét, lábát, látásukat, hallásukat, mentális képességeiket, és sokuk szívbetegségben, ízületi gyulladásban és rákban szenved. És a Somchem helyzete még rosszabb. ”
Swartklip volt a dél-afrikai CBW program teszthelye az apartheid korszakában. A könnygázon és a pirotechnikán kívül a Swartklip 155mm alapkioldó héjakat, golyócsapda gránátokat, 40mm nagysebességű kereteket és 40mm alacsony sebességű kereteket gyártott. A Somchem viszont hajtóanyagokat gyártott lőszereihez. Mivel a Denel még Dél-Afrika kevés környezeti és biztonsági előírásait sem tudta teljesíteni Swartklipnél, az üzemet 2007-ben bezárták. A Denel ezután egyszerűen átvette termelését és működését a régi Somchem gyárban, Macassarban.
A Rheinmetall átvétele óta az 2008-ben hangsúlyt helyeztek az olyan országokba irányuló exportra, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, és a termelés 85% -át most exportálják.
Állítólag az RDM fegyvereket a szaúdok és az Emirátusok használták háborús bűncselekmények elkövetésére Jemenben, és hogy az ilyen kivitelek jóváhagyásakor Dél-Afrika közreműködik ezekben az atrocitásokban.
Ezek az aggodalmak lendületet kaptak, különösen Németországban, Jamal Khashoggi szaúdi újságíró tavaly októberi meggyilkolása óta.
Meghatalmazott részvényt kaptam, amely lehetővé tette számomra a Rheinmetall májusban Berlinben megrendezésre kerülő éves közgyűlésén való részvételt és beszédet.
Az egyik kérdésemre válaszolva, Armin Papperger vezérigazgató elmondta az ülésen, hogy a Rheinmetall az RDM üzemének újjáépítését tervezi, de a jövõben teljesen automatizált lesz. Ennek megfelelően a munkahelyteremtésnek még a megsemmisített mentsége sem érvényes.
Papperger azonban nem válaszolt a környezetszennyezéssel kapcsolatos kérdésemre, ideértve a takarítás költségeit is, amelyek milliárd randba kerülhetnek.
Várjuk az AE&CI tűz megismétlését Macassarban, vagy az 1984-es indiai Bhopal-katasztrófát, mielőtt felébrednénk a lőszergyárak lakóövezetekben történő elhelyezésének biztonsági és környezeti veszélyeire?
Terry Crawford-Browne békeaktivista és a dél-afrikai ország koordinátora World Beyond War.
