Lawrence S. Wittner, PeaceVoice
Jelenleg úgy tűnik, hogy a nukleáris leszerelés megállt. Kilenc nemzet összesen kb 15,500 nukleáris robbanófejek arzenáljukban, köztük 7,300 Oroszország, 7,100 pedig az Egyesült Államok birtokában van. Az orosz érdektelenségnek és a republikánus ellenállásnak köszönhetően nehéz volt megkötni az orosz-amerikai szerződést atomerőik további csökkentéséről.
A nukleáris leszerelés azonban továbbra is létfontosságú, mert amíg léteznek nukleáris fegyverek, valószínű, hogy használni fogják őket. A háborúkat évezredek óta vívják, és gyakran a legerősebb fegyvereket hozták játékba. Az Egyesült Államok kormánya 1945-ben habozás nélkül használta az atomfegyvereket, és bár azóta nem alkalmazták őket háborúban, meddig várhatunk el anélkül, hogy az ellenséges kormányok ismét szolgálatba állítanák őket?
Ezen túlmenően, még ha a kormányok elkerülik is a háborúban való felhasználásukat, fennáll annak a veszélye, hogy terrorista fanatikusok vagy egyszerűen véletlenül felrobbanják őket. Több mint ezer baleset csak 1950 és 1968 között történt az amerikai nukleáris fegyverek bevonásával. Sokan triviálisak voltak, de mások katasztrofálisak is lehetettek volna. Bár a véletlenül fellőtt nukleáris bombák, rakéták és robbanófejek egyike sem robbant fel – amelyek közül néhányat soha nem találtak meg –, de lehet, hogy a jövőben nem leszünk szerencsések.
Ezenkívül az atomfegyver-programok rendkívül költségesek. Jelenleg az amerikai kormány azt tervezi, hogy költeni $ 1 billió az elkövetkező 30 évben a teljes amerikai nukleáris fegyverkomplexum felújítására. Ez tényleg megfizethető? Tekintettel arra, hogy a katonai kiadások már megrágódnak 54 százalék A szövetségi kormány diszkrecionális kiadásaiból valószínűleg további 1 billió dollár a nukleáris fegyverek „modernizálására” valószínûsíthetõ a közoktatásra, a közegészségügyre és más hazai programokra jelenleg fennmaradó finanszírozásból.
Emellett továbbra is állandó veszélyt jelent a nukleáris fegyverek elterjedése több országban. Az 1968-as atomsorompó-szerződés (NPT) a nem nukleáris nemzetek és a nukleáris fegyverekkel rendelkező nemzetek közötti egyezmény volt, az előbbiek lemondtak a nukleáris fegyverek fejlesztéséről, míg az utóbbiak megszüntették nukleáris arzenáljukat. De az, hogy az atomhatalmak visszatartják a nukleáris fegyvereket, aláássák más nemzetek hajlandóságát a szerződés betartására.
Ellenkezőleg, a további nukleáris leszerelés néhány nagyon valós haszonnal járna az Egyesült Államok számára. A világszerte telepített 2,000 amerikai nukleáris fegyver jelentős csökkentése csökkentené a nukleáris veszélyeket, és hatalmas összegeket takarítana meg az Egyesült Államok kormányának, amelyek finanszírozhatnák a hazai programokat, vagy egyszerűen visszakerülnének a boldog adófizetőknek. Ezen túlmenően, az atomsorompó-szerződés keretében megkötött alku iránti tisztelet eme kimutatásával a nem nukleáris nemzetek kevésbé lennének hajlandók nukleáris fegyverprogramokba bocsátkozni.
Az egyoldalú amerikai nukleáris csökkentés szintén nyomást gyakorolna arra, hogy kövesse az Egyesült Államok példáját. Ha az Egyesült Államok kormánya nukleáris arzenáljának csökkentését jelentené be, miközben ugyanerre kihívja a Kreml-et, az zavarba hozná az orosz kormányt a világ közvéleménye, más nemzetek kormányai és saját nyilvánossága előtt. Végül, mivel sokat nyerhet és keveset veszíthet azzal, hogy részt vesz a nukleáris csökkentésben, a Kreml is elkezdhet gyártani.
A nukleáris csökkentés ellenzői azzal érvelnek, hogy az atomfegyvereket meg kell tartani, mert „elrettentő erőt” szolgálnak. De tényleg működik a nukleáris elrettentés? Ronald Reagan, Amerika egyik legkatonaibb elnöke, ismételten lesöpörte azokat a légies állításokat, amelyek szerint az amerikai nukleáris fegyverek elrettentették a szovjet agressziót, és így vágott vissza: „Talán más dolgok is igen.” Emellett a nem nukleáris hatalmak számos háborút vívtak az atomhatalmakkal (köztük az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval) 1945 óta. Miért nem riasztották el őket?
Természetesen sok elrettentő gondolkodás a biztonságra összpontosít nukleáris támadás, amelyet állítólag a nukleáris fegyverek biztosítanak. Valójában azonban az Egyesült Államok kormánytisztviselői, hatalmas nukleáris armádájuk ellenére, úgy tűnik, nem érzik magukat túl biztonságban. Mi mással magyarázhatjuk a rakétavédelmi rendszerbe való hatalmas pénzügyi befektetésüket? Illetve miért aggódtak annyira amiatt, hogy az iráni kormány nukleáris fegyverekhez jut? Végtére is, az Egyesült Államok kormányának több ezer nukleáris fegyverének meg kell győznie őket arról, hogy nem kell aggódniuk amiatt, hogy Irán vagy bármely más nemzet atomfegyvert szerez.
Továbbá, még ha nukleáris elrettentés is nem munka, miért van szüksége Washingtonnak 2,000 bevetett nukleáris fegyverre, hogy biztosítsa a hatékonyságát? A 2002 vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy ha csak 300 amerikai nukleáris fegyvert használnának orosz célpontok megtámadására, 90 millió orosz (a 144 milliós lakosságból) halna meg az első fél órában. Sőt, a következő hónapokban a támadás által okozott hatalmas pusztítás a túlélők túlnyomó többségének sebek, betegségek, expozíció és éhezés miatti halálát okozza. Biztosan egyetlen orosz vagy más kormány sem találná ezt elfogadható eredménynek.
Ez a túlzott kapacitás valószínűleg megmagyarázza, miért a Egyesült Államok vezérkari főnökei úgy gondolja, hogy 1,000 telepített nukleáris fegyver elegendő az Egyesült Államok nemzetbiztonságának megőrzéséhez. Ez azt is megmagyarázhatja, hogy a másik hét nukleáris hatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea) egyike sem törődik azzal, hogy több mint 300 nukleáris fegyverek.
Bár a nukleáris veszélyek csökkentését célzó egyoldalú fellépés ijesztően hangozhat, számos alkalommal megtörtént, káros következmények nélkül. A szovjet kormány 1958-ban, majd 1985-ben egyoldalúan leállította az atomfegyver-kísérleteket. 1989-től kezdődően megkezdte taktikai nukleáris rakétáinak Kelet-Európából való eltávolítását is. Hasonlóképpen, az Egyesült Államok kormánya George HW Bush amerikai elnök kormányzása idején egyoldalúan járt el hogy távolítsák el az Egyesült Államok összes rövid hatótávolságú, földről indítható nukleáris fegyverét Európából és Ázsiából, valamint az összes rövid hatótávolságú nukleáris fegyvert az Egyesült Államok haditengerészetének hajóiról szerte a világon – ez összességében több ezer nukleáris robbanófej csökkentést jelent.
Nyilvánvaló, hogy a nukleáris veszélyek megszüntetésének legjobb módja egy nemzetközi szerződés megtárgyalása, amely betilt és megsemmisített minden nukleáris fegyvert. Ez azonban nem zárja ki más hasznos intézkedések megtételét az út során.
