A következő interjú az Inquiring Mind: The Vipassana Community című félévi folyóirat engedélyével újranyomtatásra kerül. 30, No. 2 (2014 tavasz). © 2014 az Inquiring Mind segítségével.
Javasoljuk, hogy rendeljen egy példányt az Inquiring Mind 2014. tavaszi „Háború és béke” című kiadványából, amely budapesti szempontból vizsgálja az éberséget és a katonaságot, az erőszakmentességet és a kapcsolódó témákat. A mintakiadásokat és az előfizetéseket fizetős alapon kínálják fel a www.inquiringmind.com oldalon. Kérjük, támogassa az Enquiring Mind munkáját!
AZ ELEMZŐ KARMA:
A ANN WRIGHT-ral folytatott interjú
Sok év után az amerikai hadseregben, amelyet a Külügyminisztérium követett, Ann Wright most békeszerző, akinek döntő lemondását az amerikai államtitkárságtól a buddhista tanítások befolyásolták. Ő egyedülálló hang a háború és a béke kérdéseiben. Wright tizenhárom évet szolgált az amerikai hadseregben és tizenhat éve a hadsereg tartalékában, ezúttal az ezredes rangjára emelkedett. A hadsereg után tizenhat évet szolgált az Üzbegisztán országaiban, Grenadában és a misszióvezető helyettese (nagykövet) az amerikai nagykövetségeken Afganisztánban, Sierra Leone-ban, Mikronéziaban és Mongóliában. Márciusban 2003 három szövetségi kormánytisztviselő volt, minden állami osztály tisztviselője, akik az iraki háború ellen tiltakoztak. Az elmúlt tíz évben Wright bátran beszélt számos kérdésről, beleértve a nukleáris energiát és a fegyvereket, a Gázát, a kínzást, a határozatlan idejű bebörtönzést, a guantánamói börtönöket és a bérgyilkos drónokat. Wright aktivizmusa, beleértve a tárgyalásokat, a nemzetközi túrákat és a polgári engedetlenséget, különös hatalom volt a békemozgásban. Az ő érdekképviseletei által támogatott aktív aktivisták állíthatják: „Itt van valaki, aki sok évet töltött életében a katonai és a diplomáciai testületben, és most hajlandó beszélni a békéről és kihívni azt az okot, amelyre Amerikának szüksége van háború, annak érdekében, hogy a világban uralkodó \ t
Wright olyan szervezetekkel dolgozik, mint a béke veteránok, a Pink Pink: Women for Peace, és a Peace Action. De a hadsereg és az amerikai diplomáciai testület hátterére támaszkodva önálló hangon beszél.
A Mind szerkesztők megkérdezése Alan Senauke és Barbara Gates interjút készített Ann Wright-nak a Skype-on keresztül november 2013-ben.
GYERMEKEK MEGJELENÍTÉSE: Az Egyesült Államok Állami Minisztériumának 2003-ben való lemondása az iraki háborúval ellentétben egybeesett a buddhizmus kezdeti tanulmányával. Mondja el nekünk, hogyan érdekel a buddhizmus és hogyan befolyásolta a buddhizmus tanulmányozása a gondolkodásodat.
ANN WRIGHT: lemondásom idején az amerikai nagykövetség misszióvezető-helyettese voltam. Elkezdtem tanulmányozni a buddhista szövegeket annak érdekében, hogy jobban megértsem a mongol társadalom szellemi alapjait. Amikor megérkeztem Mongóliába, tíz évvel azután, hogy az ország kijött a szovjet szférából. buddhisták
ereklyéket ástak fel, amelyeket családjaik évtizedekkel korábban temettek el, amikor a szovjetek elpusztították a buddhista templomokat.
Nem tudtam felismerni, mielőtt megérkeztem Mongóliába, amennyire a buddhizmus az ország életének része volt a szovjet felvásárlás előtt az 1917-ben. A huszadik század előtt a buddhista gondolatcsere Mongólia és Tibet között jelentős volt; valójában a dalai láma kifejezés egy „bölcsesség óceánjának” nevezett mongol kifejezés.
Míg a legtöbb lamaszt és apácát megölték a szovjet időszakban, a tizenöt évvel azután, hogy a szovjetek meglazították az országot, sok mongol tanulmányozta a régóta tiltott vallást; új templomokat és erős buddhista gyógy- és művészeti iskolákat hoztak létre.
Ulan Bator, a főváros és ahol éltem, a tibeti orvoslás egyik központja volt. Amikor hideg vagy influenza voltam, egy templomi gyógyszertárba megyek, hogy megnézhessem, mit javasolnak az orvosok, és a szerzetesekkel és a mongol polgárokkal folytatott beszélgetéseimben, akik segítettek a gyógyszertár működtetésében, megtanultam a buddhizmus különböző aspektusait. Egy buddhista estét is vettem és elvégeztem az ajánlott olvasmányokat. Valószínűleg nem meglepő a legtöbb buddhista számára, úgy tűnt, minden alkalommal, amikor egy olvasmánysorozatban egy füzetet nyitok meg, valami olyasmi lenne, ami, ó, jóságom, hihetetlen, hogy ez a konkrét olvasás velem szól.
IM: Melyek voltak a tanítások, amelyek veled beszéltek?
AW: Különböző buddhista traktumok nagy jelentőséget tulajdonítottak nekem a belső vita során, hogy hogyan kezeljem a Bush-kormányzattal való politikai nézeteltérésemet. Az egyik kommentár arra emlékeztetett, hogy minden cselekedetnek van következménye, hogy a nemzetek, mint az egyének, végső soron felelősek a cselekedeteikért.
Különösen a dalai láma szeptember 2002-megjegyzései az „11 szeptember első évfordulójának megemlékezése, 2001” című megjegyzésében fontosak voltak Irakban folytatott megbeszéléseimben, és még fontosabbak a terrorizmus elleni globális háborús megközelítésben. A dalai láma azt mondta: „A konfliktusok nem a kékből származnak. Ezek az okok és állapotok eredményeként fordulnak elő, amelyek közül sok az antagonisták ellenőrzésén belül van. Ez az, ahol fontos a vezetés. A terrorizmust nem lehet leküzdeni az erő felhasználásával, mert nem foglalkozik a bonyolult problémákkal. Valójában az erőhasználat nemcsak nem oldja meg a problémákat, hanem súlyosbíthatja őket; gyakran elpusztítja a szenvedést és a szenvedést
felébred.
IM: Az okok tanítása felé mutatott
AW: Igen, az az ok-okozati kérdés, amelyet a Bush-kormány nem mert elismerni. A dalai láma megállapította, hogy az Egyesült Államoknak meg kell vizsgálnia az okait, miért bin Ladin és az ő hálózatai erőszakot hoztak Amerikába. Az öbölháború után bin Laden bejelentette a világnak, hogy miért dühös Amerikára: az Egyesült Államok katonai bázisai Szaúd-Arábiában maradtak az „iszlám szent földén” és az izraeli és palesztin konfliktusban az Egyesült Államok ellen.
Ezek az okok, amelyeket az Egyesült Államok kormánya még mindig nem ismer fel az okok miatt, amiért az emberek továbbra is károsítják az amerikaiakat és az „amerikai érdekeket”.
Amerikai kormány pillantása a világra, és tragikusan attól tartok, hogy sok amerikaiak pszichéjében vak pont az, hogy nem ismerjük fel, amit a kormányunk csinál, ami ilyen haragot okoz a világon, és néhány embert erőszakos és halálos okok miatt okoz. akció az amerikaiak ellen.
Úgy vélem, Amerikának valamilyen módon kellett reagálnia az al-Kaida által alkalmazott erőszakos módszerekre. A Pentagon részét képező világkereskedelmi tornyok megsemmisítése, a USS Cole bombázása, két amerikai nagykövetség bombázása Kelet-Afrikában, valamint az Egyesült Államok légierő Kobar tornyai bombázása Szaúd-Arábiában nem tudott válaszolni. Mindaddig, amíg az USA tényleg el nem ismeri, hogy Amerika politikái - különösen az országok inváziója és megszállása - haragot okoznak a világban, és megváltoztatja a világban való kölcsönhatás módját, attól tartok, hogy sokkal hosszabb ideig tartunk a tizenkét évig, amiről már szenvedtünk.
IM: A fegyveres erők tagjaként és diplomataként, és most politikai szempontból elfoglalt polgárként jelezte, hogy úgy gondolja, hogy néha helyénvaló a katonai erőre támaszkodni. Mikor van ez?
AW: Úgy gondolom, vannak olyan helyzetek, amikor a katonai erő lehet az egyetlen módja az erőszak megállításának. A Ruandai népirtás idején 1994-ban közel egy millió embert öltek meg egy év alatt a Tutsis és a Hutus közötti harcban. Véleményem szerint egy nagyon kicsi katonai erő is bekapcsolhatott volna, és megállíthatta volna a több százezer mészetei vágást. Clinton elnök azt mondta, hogy a legnagyobb sajnálatát, hogy az elnök nem beavatkozott, hogy megmentse az embereket Rwandában, és ez a szörnyű kudarc élete hátralévő részében kísérteni fogja.
IM: Rwandában nem volt egy ENSZ-erő?
AW: Igen, Ruandában volt egy kis ENSZ-erő. Valójában a kanadai tábornok, aki az erőkért felelős volt, kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsától, hogy erőt alkalmazzon a népirtás megszüntetésére, de ezt az engedélyt megtagadták. A poszt-traumás stressz és öngyilkossági kísérlet miatt sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem lépett előre, és határozottan cselekedett, és ezt a kis erőt használja a mészárlás megállítására. Most már úgy érzi, hogy előre kellett volna mennie, és egyébként kis katonai erőt kellett használnia, és aztán az ENSZ által esetlegesen legyőzte, hogy nem utasította el a megrendeléseket. A Genocide Intervention Network erős támogatója.
Még mindig úgy érzem, hogy a világ jobb, ha a polgári lakosság elleni jogellenes, brutális cselekedetek megállnak, és általában a leggyorsabb, leghatékonyabb módja annak, hogy a katonai műveletek véget vessenek ezeknek a brutális cselekedeteknek - olyan műveletek, amelyek sajnos életveszteséget okozhatnak a polgári közösség.
IM: Az Iraki háború ellenében az állami minisztériumtól való lemondása óta, mint felelős és néha felháborodott állampolgárként, a világ minden tájáról utazott, amelyben a nemzetközi közigazgatás politikáinak kritikájává tette álláspontját, többek között a a bérgyilkosok használata.
A jó cselekvés buddhista elkötelezettsége, a cselekvés következményeinek tudatosítása és felelősségérzetének szempontjából a drónok használata különösen elítélhető.
AW: A bérgyilkosok kérdése az elmúlt két évben nagy hangsúlyt fektetett a munkámra. Kirándulásokat tettem Pakisztánba, Afganisztánba és Jemenbe a drone sztrájk áldozatainak családjával, és beszéltem az amerikai külpolitikával kapcsolatos aggályaimról. Fontos, hogy utazzanak ezekbe az országokba, hogy a polgárok tudják, hogy több millió amerikaiak vannak, akik teljesen egyetértenek az Obama-adminisztrációval a bérgyilkos drónok használatával kapcsolatban.
Az Egyesült Államok most már képes arra, hogy a Nevada-i Creech Air Force Base-nél egy személy egy nagyon kényelmes székben üljön, és egy számítógéppel megérintve félúton meggyilkolja az embereket a világon. A kisgyerekek négy vagy öt éves korukban tanulnak megölő technológiát. A számítógépes játékok társadalmunkat tanítják, hogy megölik és mentesek legyenek a távvezérelt gyilkosság érzelmi és szellemi hatásaitól. Az emberek a képernyőn nem emberek, számítógépes játékunk szerint.
Minden kedden, amit Washingtonban „Terror keddenként” ismertek, az elnök felsorolja az embereket, általában azokban az országokban, amelyekkel az Egyesült Államok nem háborúban van, hogy az Egyesült Államok tizenhét hírszerző ügynöksége úgy döntött, hogy tett valamit az Egyesült Államokkal szemben. Államok, amelyeknek bírósági eljárás nélkül kell meghalniuk. Az elnök rövid narratívákat ír le, amelyek leírják, hogy mit tett mindenki, és ezután egy jelölőnégyzetet helyez el minden eldöntött személy neve mellett, akit rendkívüli módon meg kell ölni.
Ez nem George Bush, hanem Barack Obama, az alkotmányos ügyvéd nem kevesebb, aki az Egyesült Államok elnökeként vállalta az ügyész, a bíró és a végrehajtó szerepét - véleményem szerint jogellenes hatalomfelvétel. Az amerikaiak, mint társadalom, úgy gondolják, hogy jó és nagylelkűek vagyunk, és tiszteletben tartjuk az emberi jogokat. És mégis megengedjük a kormányunknak, hogy ezt a fajta gyilkossági technológiát használja fel arra, hogy elpusztítsa az embereket egy fél világon. Éppen ezért éreztem kénytelennek, hogy több embert tanítsunk az Egyesült Államokban és a világ más részein arról, hogy mi folyik itt, mert a technológia minden bizonnyal országról országra megy. Több mint nyolcvan országban van valamilyen katonai drone. Legtöbbjük még nem fegyveres. De ez csak a következő lépés, hogy fegyvereket helyezzenek a drónjaikra, majd talán még saját országukban és nőkben is használják őket, ahogy az Egyesült Államok is tett. Az Egyesült Államok négy amerikai állampolgárt ölte meg, akik Jemenben voltak.
IM: Akkor ott van a visszarúgás, hogy milyen mértékben képes ezt a technológiát, amely mindenki számára azonnal elérhető, mások által könnyen használni. Ez ok és ok. Vagy talán karma lehet.
AW: Igen, a karma egésze az egyik dolog, ami motiváló tényező volt számomra. Mi történik körülöttünk. Amit mi, az Egyesült Államok, a világgal csinálunk, visszajön a kísértésbe. A buddhista olvasmányok, amiket Mongóliában tettem, bizonyosan segítettek nekem látni ezt.
Számos beszélgetésben, amit adok, az egyik kérdés, amit a közönségtől kapok, az: „Miért tartott már olyan sokáig, hogy lemondott az Állami Minisztériumtól?”
a felnőttkorom része annak a rendszernek, és racionalizálja azt, amit tettem a kormányban. Nem értettem egyet a nyolc elnöki közigazgatás összes politikájával, és az orromat rengetegre tartottam. Megtaláltam a munkát olyan területeken, ahol nem éreztem magam, hogy senkit károsítanék. De a lényeg az volt, hogy még mindig olyan rendszer része voltam, amely rossz dolgokat tett az embereknek az egész világon. És mégis nem volt erkölcsi bátorságom, hogy azt mondjam: „lemondok azért, mert nem értek egyet a sok ilyen politikával.” Amikor tényleg megnézed, hogy hány ember lemondott a kormányunkból, nagyon kevés - csak három mi, akik lemondtak az iraki háborúból, és mások, akik lemondtak a vietnami háború és a balkáni válság miatt. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy a buddhizmusban, és különösen a karmában végzett olvasmányok olyan befolyással rendelkeztek volna, hogy döntést hozok a lemondásról, és arra késztetett, hogy támogassam a békét és az igazságosságot a világban.
IM: Köszönöm. Fontos, hogy az emberek megismerjék az utazást. Sokan jönnek a buddhizmusba, amikor megragadják az életükben szenvedő szenvedéseket. De ezek a tanítások a személyes életed és a társadalom sürgős kérdéseinek pontos kereszteződésénél beszéltek. És túlmutatnak a szemlélődésen túl a cselekvésre. Ez egy értékes tanulság számunkra.
Az Inquiring Mind engedélyével újranyomtatva: A Vipassana Community féléves folyóirata, Vol. 30, No. 2 (2014 tavasz). © 2014 az Inquiring Mind segítségével. www.inquiringmind.com.
