Robert C. Koehler
Gyilkosaink tiszták és világiak; az övék rendetlenek és vallásosak.
„Irak és Szíria egyes részein kalifátus létrehozására tett erőfeszítéseikben” A CNN elmondja nekünk„Az ISIS harcosai civileket gyilkoltak le, miközben elfoglalják a városokat mindkét országban.
„Szíriában a csoport oszlopokra tette áldozatainak néhány levágott fejét.”
Bármilyen gyomorforgató is, a közvélemény leegyszerűsített manőverezéseként közölt szövegkörnyezet elaltat a rémülettől, mert csendesen igazolja a szárnyakban várakozó nagyobb, mélyebb rémületet. Ha egy kifejezést Benjamin Netanjahutól kölcsönözünk, ez telegén brutalitás. Éppen erre van szüksége az amerikai hadigépezetnek, hogy igazolja a következő, teljes Irak elleni támadást.
„Egy másik esetben kamera elé állítottak – folytatja a CNN-jelentés –, hogy egy férfi térdre kényszerül, körülötte álarcos fegyveresek, akik a videón az ISIS-tagként azonosítják magukat. Fegyverrel kényszerítik a férfit, hogy „térjen meg” az iszlám hitre, majd lefejezze.”
Ez pozitívan középkori. Ezzel szemben, amikor megölünk irakiakat, az gyors és ügyes, olyan érzelemmentes, mint egy sakklépés. Ugyanez a CNN sztori tájékoztat bennünket: „Iraki tisztviselők amerikai légicsapásokat mondtak Szombat 16 ISIS-harcost ölt meg, és egy iraki légicsapás Szindzsárban további 45 ISIS-harcost ölt meg – jelentette az iraki állami média.
Ez az. Nem nagy ügy. Azok a halottak, akikért felelősek vagyunk, semmiféle emberi tulajdonsággal nem rendelkeznek, és megölésük ugyanolyan következménymentes, mint a hűtőszekrény kitakarítása. Egyszerűen szükséges, mert ezek a srácok dzsihadisták, és hát . . .
"Az USA fő stratégiai prioritása most a visszaállítás és az ISIS legyőzése kell, hogy legyen, hogy ne tudjon terrorista kalifátust létrehozni" Wall Street Journal néhány napja szerkesztették. „Egy ilyen állam a dzsihadisták mekkája lesz, akik kiképzik, majd szétoszlanak, hogy gyilkoljanak szerte a világon. Megpróbálják megütni az amerikaiakat oly módon, hogy megragadják a világ figyelmét, beleértve az Egyesült Államok hazáját is. Egy pusztán az ISIS megfékezésére irányuló stratégia nem csökkenti ezt a fenyegetést.”
És itt van South Carolina Sen. Lindsey Graham, ugyanezt mondja nagyobb hisztériával a Fox News-on, amint Paul Waldman idézi a Washington Postban: Obama „elnökként az a felelőssége, hogy megvédje ezt a nemzetet. Ha nem indul támadásba az ISIS, az ISIL ellen, akárhogy is akarod nevezni ezeket a fickókat, idejönnek. Ez nem csak Bagdadról szól. Ez nem csak Szíriára vonatkozik. A szülőföldünkről van szó. . . .
„Tényleg engedni akarod, hogy Amerikát megtámadják? . . . Elnök úr, ha nem módosítja a stratégiáját, ezek az emberek idejönnek.
A hazaszeretetnek járó harciasság soha nem volt meggondolatlanabb. Egy évtizeddel ezelőtt megdöbbentek ezek az érvek; az a tény, hogy nagyjából épségben térnek vissza, saját hamvaikból felemelkednek, hogy új háborút hívjanak a régi által keltett borzalmak elfojtására, a hitetlen kétségbeesés új szintjére lök. A félelem örökkévaló, és mindig megidézhető. A háború felemészti a maga leckéit.
As Ivan Eland ezt írta nemrég a Huffington Postnál: „A háborúban a legkegyetlenebb csoportok ragadják meg a fegyvereket, és mindenki másra használják őket. Ha kétségek merülnének fel ezzel a jelenséggel kapcsolatban, amikor az ISIS nemrégiben megszállta Irakot, lefegyverezte a jobban felszerelt iraki hadsereget, és menekülésre küldte. Jelenlegi légi hadjáratában az immár átkeresztelt IS erői ellen az amerikai légierő saját fegyvereivel harcol.”
Hozzátette: „A közelmúltban elért ilyen nagyszerű eredmények alapján azt gondolhatnánk, hogy az amerikai politikusok túlságosan kínosak lennének ahhoz, hogy ismét katonailag bevonják magukat Irakban. De most úgy gondolják, hogy meg kell küzdeniük az általuk teremtett szörnyeteggel. De ha az IS vadabb, mint őse, az iraki al-Kaida, akkor milyen félelmetesebb lényt hoznak létre most az Egyesült Államok bombázásával szemben?
Hagyjuk, hogy ez elsüllyedjen. Teljesen destabilizáltuk Irakot a mára hivatalosan elfeledett „terror elleni háborúnkban”, emberek millióit költöztették ki, százezreket (és egyes becslések szerint több mint egymilliót) öltek meg, szétzúztuk az ország infrastruktúráját és szennyeztük a környezetet háború végtelen méreganyaga. Mindezek során elképzelhetetlen mértékű ellenségeskedést szítottunk, amely lassan militarizálódott, és a jelenlegi Iszlám Állammá vált, amely gonoszul és kíméletlenül veszi vissza az országot. Most, hogy nem ismerjük Irak társadalmi-politikai összetettségét, nem látunk más alternatívát, mint visszaugrani az ellene indított bombahadjáratba, ha nem egy sokkal szélesebb körű háborúba.
Obama elnök és a mérsékelt demokraták ezt korlátozott, „humanitárius” beavatkozásnak tekintik, míg a republikánusok és a sólyom demek egy nagy gyilkosságért sürgetik, hogy ismét megvédjék a „hazát”, amelyet egyébként szívesebben hagynának el. adózási szempontból.
A mainstream elemzés pedig olyan sekélyes marad, mint a sportkommentár. A katonai beavatkozás, legyen az teljes csövű, földi csizma vagy csak bombák és rakéták, mindig a válasz, mert a háború mindig megoldásnak tűnik. Mindenekelőtt a lélekkutatás hiányzik.
Eközben Irak és népe továbbra is szenved, akár közvetlenül a mi kezünktől, akár az általunk teremtett szörnyektől. Ahogy a fegyverkereskedők mondanák, a küldetés teljesítve.
Robert Koehler díjnyertes, Chicago-alapú újságíró és országosan szindikált író. Könyve, Bátorság erősödik a seben (Xenos Press), még mindig elérhető. Vegye fel a kapcsolatot vele koehlercw@gmail.com vagy látogasson el a honlapján commonwonders.com.
© 2014 TRIBUNE CONTENT AGENCY, INC.
