Több mint 100 évvel a feltalálás után az eszperantót viszonylag kevés ember beszélt. De az internet új életet hozott ennek az érdekes, feltalált nyelvnek.
Jose Luis Penarredonda, Január 10, 2018, BBC-Future.
Egy észak-londoni kis házban hat lelkes fiatal férfival rendelkeznek heti nyelvórájukkal. Részt vesznek egy 130-éves hagyományban, amely túlélte a háborút és a félelmet, a káoszt és az elfelejtést, Hitlert és Sztálint.
Egy külföldi országba való utazás előtt nem kapnak gyakorlatot. A nyelvük, amit tanulnak, valószínűleg soha nem fog segíteni nekik munkát keresni vagy élelmiszerboltokat vásárolni külföldi kiránduláson - a legtöbbjük csak egyszer hetente egyszer beszél, ezekben az órákban.
Mégis, ez egy teljes értékű nyelv, amely teljes költeményekkel és gonoszságokkal rendelkezik. Mivel először egy Ludwik L Zamenhof írott 1887-ben írt kis füzetben került előterjesztésre, a lényegében feltalált nyelv, a legélénkebb és a legnépszerűbb valaha létrehozott nyelv lett.
De sokan azt mondanák, hogy az eszperantó kudarcot vall. A létrehozása után több mint egy évszázada a jelenlegi hangszóróalapja csupán kétmillió ember - egy geeky niche, nem ellentétben a más homályos hobbi rajongói bázisaival.
Akkor miért van több ember, mint valaha, hogy megpróbálja megtanulni?
A Nemzetek Szövetségétől a hangszórók sarokig
Az eszperantót az egész világ második nyelvének szánták, az egyetlen ember megtanulhat másként, mint a sajátjuk. Ezért nagyon könnyű megtanulni: az összes szó és mondat az 16 alapszabályaiból épül fel, amelyek egy papírlapra illeszthetők. Nem rendelkezik minden más zavaró kivétellel és más nyelvű móddal, és lexikonja angol, német és néhány román nyelvű szavakból kölcsönözhető, például francia, spanyol vagy olasz nyelven.
Valaha a jövő nyelvének tekintették. A párizsi 1900-i Exposition Universelle-ben szerepelt, és hamarosan elkapta a szélet a francia intelligencia között, aki azt látta, hogy a modernista eszméje a világ racionalitásának és tudományának javítására szolgál. Rendszeressége és könyörtelen logikája ezt a világképet illesztette - az optimális kommunikációs eszköznek tekintették őket, mint a "természetes" nyelvek, minden furcsasággal ráncoltak.
De az eszperantó egy nagyobb projekt része volt. A nyelv alapjaiban Zamenhof azzal érvelt, hogy ha mindenki ugyanazt a nyelvet beszélné, „az oktatás, az eszmék, a meggyőződések, a célok is azonosak lennének, és minden nemzet közös testvériségben egyesülne”. A nyelvet egyszerűen el kellett volna nevezni lingvo internacia, nemzetközi nyelv. De Zamenhof álnév „Dr. Eszperanto”, a reménykedő orvos, sokkal jobban illik a monikerekhez. Hivatalos zászlaja zöld és fehér, a remény és a béke színe. Jelképe ötpontos csillag, amely az öt kontinenst képviseli.
Az ötlet az európai vontatásra épült. Néhány felszólaló több országban is fontos közhivatalokat tartott, és maga Zamenhof 14 alkalommal jelölték ki a Nobel-békedíjat. Még egy kísérlet volt egy eszperantó nyelvű terület létrehozására: Amikejo, egy 3.5 négyzetkilométeres terület Hollandia, Németország és Franciaország között. A nyelvész Arika Okrent szerint, a könyv A Leszerzett nyelvek földjén című kiadvány 3% -a az 4,000 lakosságának beszélt a nyelvről - ez az arány soha nem érte el, vagy sem más helyen.
Hamarosan a vékony és szakállas szemorvos olyan lett, mint az Esperantio védőszentje, az eszperantó hangszórók „nemzete”. Megünnepeljük születésnapját, december 15-et, különleges eseményekkel a világ minden tájáról. A későbbi kongresszusokban az arcát hirdetőtábla vezette, nem ellentétben a katolikusok nagypénteken készítettével. Vannak szobrok, utcák és plakkok, amelyek a világ minden tájáról emlékeznek, valamint egy kisbolygó és a a zuzmó nemzetsége nevezték el. Van még egy japán szekta, az Oomoto, amely ösztönzi az eszperantó használatát, és a sok istenségének tekintik.
Még az első világháború után semmisítette meg az Amikejo ötletét, és a háttérbe szorította a pacifista álmokat, az eszperantó virágzott. A kezdeti nemzetek Szövetségének hivatalos nyelveként javasolta, de Franciaország megakadályozta az ötletet. A második világháború azonban mindezt megszüntette. Mind Sztálin, mind Hitler vádat emelt. Az előbbi, mert látta, hogy a cionizmus eszköze, az utóbbi azért, mert nem tetszett az anti-nacionalista eszméinek. Az eszperantót a náci koncentrációs táborokban beszélték - a Zamenhof gyermekeit Treblinkában megölték - és a szovjet eszperantistákat a Gulagba küldték.
A túlélők újra elkezdtek megszervezni, de a mozgás gyenge volt, és nem vette komolyan. 1947-ban, hamarosan egy angolországi ifjúsági egyezmény után egy sor tizenéves George Soros-ot találtak az eszperantó evangélium prédikálására a londoni híres hangszórók sarkában, amely egy találkozóhely a Hyde Parkban, amely általában az összeesküvés-elméleti szakemberek és a különféle aktivisták számára biztosított. Lehet, hogy csak egy ifjú ifjúság volt, de nem talált jobb platformot. A milliárdos-hamarosan kilépett a mozgásból.
Egy közösség születik
Az eszperantó tanulás korábban magányos küldetés volt. Lehet gyakorolni, ha hetekig egy könyvet és egy szótárat ültél, kitalálva a szabályokat és emlékszel a szavakra. De általában nem volt professzor a hibáinak kijavítására vagy a kiejtés polírozására.
Így tanította Anna Lowenstein tizenéves korában eszperantóját, miután csalódott volt a franciák furcsaságával, amit az iskolában tanult. A tankönyv utolsó oldalán egy cím található a brit eszperantó egyesületnek. Levelet küldött, és egy idő múlva meghívást kaptak a St Albans-i fiatal beszélők találkozójára.
Izgatott volt: ő volt az első út Londonon kívül. - Megértettem, amit mindenki mondott, de túl félénk voltam, hogy beszéljek magam - emlékszik vissza. A többi felszólaló többsége férfi volt az 20-ekben. A tapasztalat erős volt: az eszperantó egy olyan puzzle volt, amit egyedül megoldott, és most meg tudta osztani a világgal. Lassan építette bizalmát, és hamarosan csatlakozott egy csoporthoz Észak-Londonban; elég érdekelt ahhoz, hogy három különböző buszt vegyen, hogy minden találkozóra menjen.
A globális közösséget, amellyel Lowenstein csatlakozott, csiga mail, papír magazinok és évenkénti találkozók útján állították össze. A régi napok nagy politikájától és globális ambícióitól eltekintve építettek egy olyan kultúrát, amely puszta tapasztalatra alapozta a közös alapot, hogy „csak emberekkel beszél”, mondja Angela Teller, egy eszperantó és kutató. Konferenciákon találkoztak és barátok lettek. Néhányan találkoztak ott a partnerekkel, mint ő. Gyermekeik az eszperantó anyanyelvűekké váltak.
Az újabb generációk nem olyan betegek, és nem kell. Ellentétben a legtöbb elderrel, akik ritkán esélyt kaptak az eszperantó beszélgetésére, a mai hangszórók minden nap online használhatják a nyelvet. Még az olyan régi számítógépes kommunikációs szolgáltatások is, mint a Usenet, eszperantóul beszélő csomópontokkal rendelkeztek, és a web első napjaiban sok oldal és csevegőszobák csíráztak. Ma az Esperantio fiatalabb szegmense a szociális média használatát kedveli: több csoportot gyűjtöttek össze a Facebook és a Telegram, a chat szolgáltatás.
Az eszperantó és az internet szép volt. A mozgás nagyon kompatibilis az internet korai napjainak együttműködési etoszájával. Az eszperantó felszólalók általában elkötelezettek az ügy iránt, és munkájukat hozzájárulták hozzá. Az internet ez a földrajzilag szétszórt tömeg természetes találkozóhelye volt.
„Ez az, amit az online terek szólnak: az űrlapok és a projektek új környezetbe való átállítása” - magyarázza Sara Marino, a Bournemouthi Egyetem kommunikációs előadója. „Az összehangolás módja más: az azonnaliabb, olcsóbb és innovatívabb. De az ötlet nem új.
Minden, ami az eszperantót az interneten az egyik leginkább reprezentált nyelvnek tette. Randizni, a Wikipédia oldalon van néhány 240,000 cikk, amely majdnem egyenértékű a török (egy 71 millió hangszóróval rendelkező) vagy koreai (77 millió hangszóró) változatával. A Google és a Facebook már évek óta egy legnépszerűbb termékének eszperantó változata, és néhány nyelvtanítási szolgáltatás is megjelent itt és ott. Még egy ingyenes vendéglátó-szolgáltatás is rendelkezésre áll, melyet az Esperanto hangszóróknak neveznek: Pasporta Servo (útlevél-szolgáltatás).
De az igazi forradalom a legvalószínűbb helyen sört.
Új platform
2011-ben Luis Von Ahnnek volt ötlete. Ő volt az az ember, aki az internetet több millió könyvet digitalizálta ingyenesen idegesítő captchák írásával, így az emberek hallgatták őt. A TEDx talk, azt mondta, hogy lefordítja az internetet azáltal, hogy új nyelveket tanít a felhasználóknak. Az eszközt, amellyel ő tenné, Duolingónak nevezné.
Chuck Smith izgatott volt. Megtanult az eszperantóból, miközben tanulmányozta a főiskolai papírt. Azt javasolta, hogy használjon egy „hídként” két nyelv között, amelyeknek nincs kétnyelvű szótáruk. Jobb megoldás volt, mint az angol, szabályszerűsége és a kivételek hiánya miatt. Azonban érdeklődése tisztán technikai jellegű volt: „Azt hittem, érdekes nyelv lenne a számítógépek számára, hogy megtanulják, de azt hittem, hogy ez egy hülye ötlet az emberek számára.”
Hamarosan felfedezte Pasporta Servót, és hirtelen megértette, hogy több értelme van. Csak idő kérdése volt, mióta a Wikipédia eszperantó változatának alapítója lett, és a nyelv online lelkes támogatója. Számára Duolingo „felkészült arra, hogy valami hatalmasra robbanjon”, és az eszperantónak ott kellett lennie.
E-mailt küldött Von Ahnnek, egy híres vállalkozónak, aki eladta két céget a Google-nak, és visszautasította maga a munkát. Ugyanazon a napon válaszolt az e-mailre. A feltárt nyelv a radaron volt, azt állította, de nem volt prioritás.
Az Esperantio online tagjai ezután részt vettek. Zajokat éreztek, és a Duolingo alkalmazás mögötti emberek észrevették. „Meggyőzték bennünket, hogy igény van a kurzusra” - mondja Michaela Kron, a Duolingo szóvivője. 2014-ban az első verzió megjelent. A spanyol nyelvű változatot később közzétették, egy portugál nyelvet fejlesztenek ki, és az angol nyelvű kurzus frissítése most már megtörtént.
Smith vezette az 10 embereket, akik kifejlesztették, és hetente nyolc hónapra szenteltek néhány 10 órát. Egyikük sem fizetett, de nem érdekelt. Az online tevékenységekben való részvétel gyakran „az embereket érzi, hogy szükségük van rá, a hatékonyság érzésére, a fontosság érzésére, és segítőkész” - mondja Marino.
Egyikük Ruth Kevess-Cohen, egy olyan lelkes orvos, aki egy éven belül elment a tanulásról a tanításra. „A platform rendkívül értékes, és az eszperantó közösség ingyen kapta meg” - mondja.
Az eszperantó jól illeszkedik a Duolingo platformhoz. A kurzusok logikusan bontakoznak ki, és minden lépéssel új szót vagy fogalmat vezetnek be. A felhasználók alkalmazhatják azt, amit most megtanultak új dolgok bemutatására, és minden logikus és deduktív ütemben következik be. Ez a kialakítás megkönnyíti a haladást, de megnehezíti a tanfolyam megváltoztatását, hogy megértsék az olyan dolgokat, mint a szabálytalan igék vagy a furcsa hanyatlás. Az eszperantónak nincs ilyen furcsasága.
Az alkalmazás használata egyszerű és szórakoztató. Gyors leckét tehet egy öt perces szünetben, vagy az ingázáson és a munkából. Ha folyamatosan használod, a pontszámod javul, és egy kis jelvény díszíti az avatarodat. És ha még nem nyitotta meg azt, akkor a Duo nevű zöld bagoly jelenik meg a telefonon, és szelíd hangot ad. Ez nem igényel sok erőfeszítést, és ez lehet, hogy az az emberek, akik csak enyhe érdeklődést mutattak az eszperantó iránt.
Ez a leghatékonyabb toborzási eszköz, amellyel ez a nyelv valaha volt. Az alkalmazás azt mondja, hogy néhány 1.1 millió felhasználó csatlakozott az eszperantó nyelvtanfolyamok egyikéhez - a fele azoknak, akik ténylegesen beszélnek. Néhány 25% az emberek közül, akik Duolingóban indítanak kurzust, mondja Kron.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy elsajátították a nyelvet. Még mindig szükségük van arra, hogy valódi életben használják, hogy valóban becsomagolják az elméjüket; ami visszahív minket az észak-londoni házba. A legtöbb diák itt kezdte meg az eszperantót az alkalmazással. Most, Lowenstein megtanítja nekik a kis trükköket, amiket csak a gyakorlatban tanulhatsz.
Van egy zöld csillag az ajtón; A látogatókat a házi kutya farokrostja és egy csésze forró tea fogadja. A meleg és kényelmes stúdiót a baloldali idealista töltött könyvespolcai képezik: Marx, Engels, Rosa Luxembourg, Lenin. Van néhány könyv is eszperantó nyelven, és narancssárga példánya Thomas More Utopiájának. - Ez egy szép ötlet. Emberi szolidaritás és a világbéke ”- mondja Eric Lee.
Természetesen más diákok nem érdekeltek kevésbé - láthatjuk a régi vita nyomát ebben a szobában. Vannak olyan emberek, mint James Draper, egy „nagyon tudományosan gondolkodó ember”, aki kevés tehetséggel rendelkezik a nyelvekre, akik úgy döntöttek, hogy az eszperantót „puszta pragmatizmustól fogva” elhagyják. Más diákok csak elkötelezett poliglottok, akik érdekesnek találják az eszperantót, hasznos eszköz a más nyelvek megértéséhez.
Nem kell egyetérteniük - az emberek online tereket keresnek sok különböző dolgot keresve. Ez lehet „egyfajta egyéni vagy társadalmi kielégítés, vagy társadalmi befogadás érzése, vagy a polgári elkötelezettség érzése, vagy a tagság érzése” - magyarázza Marino. Meg kell ellenállnunk az átlagos eszperantó tanuló rajzfilmjének kísértésében. „Az egyéni és társadalmi motivációk és előnyök személyenként különböznek.”
De a legtöbbjüknek van valami közös vonása: egy kíváncsi, nyitott és jó szellemű világnézet, ahol senki nem külföldi. Teller ismerte ezt az évvel ezelőtt, amikor gyermekei visszatértek egy eszperantó táborból. Megkérdezte tőlük a szokásos kérdéseket: mit tettél, ki lógott, hol voltak a barátaid. - Nem tudjuk - mondta.
"A nemzetiségek valahogy háttérbe szorultak" - mondja. - Pont olyan, amilyennek lennie kell.
