Kedves Békés Barátaim és Elvtársak!
Amint azt Ön is jól tudja, világunk egy kritikusan veszélyes fordulópont előtt áll: egy katonai, potenciálisan nukleáris konfrontáció lehetősége van az Egyesült Államok vezette NATO és Oroszország között. A két nukleáris nagyhatalom hadserege ismét szembekerül egymással, ezúttal Kelet-Európában, különösen Ukrajnában, illetve Szíriában. A feszültség pedig napról napra nő.
Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy már zajlik a világháború. Jelenleg 15 ország kormánya bombázza Szíriát. Hét szövetséges NATO-országot foglal magában: az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Törökországot, Kanadát, Belgiumot és Hollandiát. Ide tartoznak az Egyesült Államok nem NATO-szövetségesei is: Izrael, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Jordánia, Bahrein és Ausztrália; és legutóbb Oroszország.
Oroszország nyugati határain újabb veszélyes háború dúl. A NATO kiterjeszti haderejét az Oroszországgal szomszédos országokra. Az összes határ menti kormány engedélyezi a NATO és az Egyesült Államok katonai erőit a területére, ahol a NATO-hadgyakorlatok fenyegetően zajlanak néhány mérföldre a nagy orosz városoktól. Ez minden bizonnyal nagy feszültséget okoz az orosz kormányban, hiszen természetesen ugyanezt tenné az Egyesült Államok kormányával is, ha orosz erők állomásoznának az USA-Mexikó és az USA-Kanada határon, és hadgyakorlatokat hajtanának végre néhány mérföldre a főbb állomásoktól. amerikai városok.
E helyzetek bármelyike, vagy mindkettő könnyen közvetlen konfrontációhoz vezethet egyrészt az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei, másrészt Oroszország között; egy olyan konfrontáció, amely katasztrofális következményekkel járó atomháborúvá fajulhat.
Ennek a veszélyes helyzetnek a fényében fordulunk barátainkhoz és bajtársainkhoz a béke- és atomellenes mozgalomban. Számunkra úgy tűnik, hogy a mozgalomban részt vevő szövetségeseink közül sokan kevés figyelmet fordítanak azokra a veszélyekre, amelyek ma globális szinten fenyegetik az emberiség egész létét, és reakcióikat arra korlátozzák, hogy tiltakozzanak ez vagy amaz fellépés ellen.
ezen vagy azon az oldalon. Legjobb esetben azt mondják az Egyesült Államoknak és Oroszországnak, hogy „járvány mindkét házatokon”, mindkét oldalt kritizálják, amiért egyformán növelik a feszültséget. Véleményünk szerint ez egy passzív, történelmietlen, és ami még fontosabb, hatástalan válasz, amely figyelmen kívül hagyja a fennálló fenyegetés sürgősségét. Ráadásul azzal, hogy egyenlő mértékben hibáztatja, elfedi a valódi okait.
A jelenlegi válság gyökerei azonban sokkal mélyebbek, mint a közelmúltbeli szíriai és ukrajnai konfliktusok. Mindez a Szovjetunió 1991-es lerombolására és az Egyesült Államok vágyára nyúlik vissza, mint az egyetlen megmaradt
szuperhatalom, hogy egyoldalúan uralja az egész világot. Ezt a tényt nagyon egyenesen kimondja a neo-cons által 2000 szeptemberében közzétett „Amerika védelmi újjáépítése: Stratégia, erők és erőforrások egy új évszázadhoz” című dokumentumban, amelyen az Egyesült Államok jelenlegi politikája alapul (bocsáss meg nekünk ezért a hosszadalmasért). emlékeztető):
„Jelenleg az Egyesült Államoknak nincs globális riválisa. Amerika nagy stratégiájának arra kell irányulnia, hogy megőrizze és a lehető legtávolabbra terjessze ezt az előnyös pozíciót. Vannak azonban potenciálisan erős államok, amelyek elégedetlenek a jelenlegi helyzettel, és alig várják, hogy megváltoztassák azt…”
„Ma [a katonaságnak] az a feladata, hogy… meggátolja egy új nagyhatalmi versenytárs felemelkedését; megvédeni Európa, Kelet-Ázsia és a Közel-Kelet kulcsfontosságú régióit; és hogy megőrizzük az amerikai elsőbbséget… Ma ugyanezt a biztonságot csak „kiskereskedelmi” szinten lehet megszerezni, elrettentve, vagy szükség esetén a regionális ellenségek olyan cselekvésre kényszerítésével, amely védi az amerikai érdekeket és elveket…”
„Ma már köztudott, hogy az információs és más új technológiák… olyan dinamikát hoznak létre, amely veszélyeztetheti Amerika azon képességét, hogy gyakorolja uralkodó katonai hatalmát. A lehetséges riválisok, mint pl
Kína igyekszik széles körben kiaknázni ezeket az átalakuló technológiákat, míg az olyan ellenfelek, mint Irán, Irak és Észak-Korea ballisztikus rakéták és nukleáris fegyverek kifejlesztésére sietnek, hogy elrettentessék az amerikai beavatkozástól az általuk uralni kívánt régiókban. Ha az amerikai békét fenn akarjuk tartani és ki akarjuk terjeszteni, annak biztos alapokon kell állnia az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen katonai elsőségén…”
„A mai világ valósága az, hogy nincs varázspálca, amellyel meg lehetne semmisíteni az [nukleáris] fegyvereket… és használatuk elrettentéséhez megbízható és domináns amerikai nukleáris képességre van szükség… Az atomfegyverek továbbra is az amerikai katonai hatalom kritikus elemei maradnak…
„Ezen túlmenően szükség lehet egy új nukleáris fegyvercsalád kifejlesztésére, amely új katonai követelmények kielégítésére szolgál, például a nagyon mélyen a föld alatti, megedzett bunkerek megcélzásához, amelyeket sok potenciális ellenfelünk épít. …. Az Egyesült Államok nukleáris fölényét nem kell szégyellni; hanem lényeges eleme lesz az amerikai vezetés megőrzésének…”
„[M]a kedvező rend fenntartása vagy helyreállítása a világ olyan létfontosságú régióiban, mint Európa, a Közel-Kelet és Kelet-Ázsia, egyedülálló felelősséget ró az Egyesült Államok fegyveres erőire…”
„Egyrészt inkább amerikai politikai vezetést követelnek, mint az Egyesült Nemzetekét… Az Egyesült Államok sem képviselheti az ENSZ-hez hasonló semlegességi álláspontot; az amerikai hatalom túlsúlya olyan nagy, globális érdekei pedig olyan szélesek, hogy nem tehet úgy, mintha közömbös lenne a balkáni, a Perzsa-öböl politikai kimenetelével szemben, vagy még akkor sem, ha Afrikába telepít erőket… Az amerikai erőknek külföldön kell maradniuk, nagy számban… A rendõrségi küldetések elhanyagolása vagy visszavonása… arra ösztönzi a kis zsarnokokat, hogy szembeszálljanak az amerikai érdekekkel és eszmékkel. A holnap kihívásaira való felkészülés kudarca pedig biztosítja, hogy a jelenlegi Pax Americana korán véget ér…”
„Fontos, hogy a NATO-t ne az Európai Unió váltsa fel, így az Egyesült Államok nem szólalhat meg az európai biztonsági ügyekben…”
„Hosszú távon Irán olyan nagy fenyegetésnek bizonyulhat az Egyesült Államok Öbölbeli érdekeire nézve, mint Irak. És még ha az amerikai-iráni kapcsolatok javulnának is, az előremutató erők megtartása a térségben megtenné
továbbra is lényeges eleme az Egyesült Államok biztonsági stratégiájának, tekintettel a régióban régóta fennálló amerikai érdekekre…”
„[A] szárazföldi hatalom értéke továbbra is vonzó egy globális szuperhatalomhoz, amelynek biztonsági érdekei a háborúk megnyerésének képességén nyugszanak. Harci szerepének megőrzése mellett az amerikai hadsereg új küldetésekre tett szert az elmúlt évtizedben – leggyakrabban… az amerikai érdekek védelmében a Perzsa-öbölben és a Közel-Keleten. Ezekhez az új küldetésekhez az amerikai hadsereg egységeinek folyamatos külföldön való állomásoztatására lesz szükség… Az Egyesült Államok Hadseregének Európa egyes elemeit Délkelet-Európába kell átcsoportosítani, míg egy állandó egységnek a Perzsa-öböl térségében kell állomásoznia…”
„Amikor rakétáikat nukleáris, biológiai vagy vegyi fegyvereket hordozó robbanófejekkel sújtják, még a gyenge regionális hatalmak is hiteles elrettentő erővel bírnak, függetlenül a hagyományos erők egyensúlyától. Ezért a CIA szerint számos, Amerikával szemben mélyen ellenséges rezsim – Észak-Korea, Irak, Irán, Líbia és Szíria – „már rendelkeznek vagy fejlesztenek ballisztikus rakétákat”, amelyek fenyegethetik az Egyesült Államok szövetségeseit és haderejét külföldön. Az ilyen képességek komoly kihívást jelentenek az amerikai békének és a békét megőrző katonai erőnek. „Ez a kialakuló fenyegetés a hagyományos non-proliferációs egyezményeken keresztül korlátozott...”
„A jelenlegi amerikai béke rövid életű lesz, ha az Egyesült Államok sebezhetővé válik a szélhámos hatalmakkal szemben kis, olcsó ballisztikus rakétákkal, nukleáris robbanófejekkel vagy más tömegpusztító fegyverekkel. Nem engedhetjük meg, hogy Észak-Korea, Irán, Irak vagy hasonló államok aláássák az amerikai vezetést…”
És ami a legfontosabb, ezek egyike sem érhető el „valamilyen katasztrofális és katalizáló esemény nélkül – mint egy új Pearl Harbor…”. (minden kiemelés hozzáadva)
Ez a dokumentum pedig azóta is az Egyesült Államok politikájának vezérelve, mind Bush, mind Obama kormánya számára. Az Egyesült Államok mai politikájának minden aspektusa összhangban van e dokumentum betűjével, a Közel-Kelettől, Afrikán, Kelet-Európáig és Latin-Amerikáig, megkerülve az ENSZ-t, mint globális békefenntartót, és a NATO katonai erejével helyettesítve, mint globális végrehajtó, az ajánlásoknak megfelelően. ebben a dokumentumban. Bármely vezetőnek vagy kormánynak, amely ellenáll az Egyesült Államok tervezett világuralmának, el kell mennie, szükség esetén katonai erő alkalmazásával!
11. szeptember 2001-én ezüsttálcán adták át nekik a „katasztrófális és katalizátoros eseményt – mint egy új Pearl Harborra”, és az egész tervet mozgásba hozták. Egy új „ellenség”, az iszlám terrorizmus vette át a régi „ellenség”, a kommunizmus helyét. Ezzel megkezdődött a „terrorizmus elleni globális háború”. Először Afganisztán, majd Irak, majd Líbia, most pedig Szíria következett, Iránnal a sorára várva (a dokumentumban mindegyik az erőszakos rendszerváltás célpontjaként szerepel). Hasonlóképpen, ugyanezen stratégia alapján Oroszországot, majd Kínát, mint az Egyesült Államok globális uralmának „globális riválisát” és „elrettentőjét” is meg kell gyengíteni és meg kell fékezni. Ebből következik a NATO-erők összegyűjtése az orosz határokon, valamint az amerikai haditengerészet hordozóinak és hadihajóinak Kelet-Ázsiába küldése, hogy bekerítsék Kínát.
Sajnos úgy tűnik, ezt az átfogó stratégiai képet békemozgalmunk jelentős része hiányolja. Sokan elfelejtik, hogy a külföldi vezetők démonizálása és az olyan szlogenek, mint „Szaddám Huszeinnek mennie kell”, „Kadhafinak mennie kell”, „Aszadnak mennie kell”, „Chaveznek mennie kell”, „Madurónak mennie kell”, „Janukovicsnak mennie kell” és most: „Putyinnak mennie kell” (minden nyilvánvalóan megsérti a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát)
mind ugyanannak a globális uralmi stratégiának szerves részét képezik, amely az egész világ békéjét és biztonságát, sőt az emberiség egészének létét is fenyegeti.
A kérdés itt nem arról szól, hogy megvédjük ezt vagy azt a vezetőt vagy kormányt, vagy hogy figyelmen kívül hagyják állampolgáraik jogait. A probléma az, hogy nem vizsgálhatjuk ezeket az eseteket külön-külön
a többiektől, és részenként kezeljük őket anélkül, hogy látnánk mindegyikük kiváltó okát, azaz az Egyesült Államok globális uralomra való törekvését. Nem reménykedhetünk az atomfegyverek felszámolásában, amikor a két legerősebb nukleáris állam katonai összecsapás küszöbén áll. Nem védhetünk meg ártatlan civileket a szélsőségesek finanszírozásával és felfegyverzésével, sem közvetlenül, sem szövetségeseken keresztül. Nem számíthatunk békére és együttműködésre Oroszországgal, miközben NATO-erőket halmozunk fel és hadgyakorlatokat hajtunk végre a határain. Nem lehetünk biztonságban, ha nem tiszteljük más nemzetek és népek szuverenitását és biztonságát.
Tisztességesnek és tárgyilagosnak lenni nem azt jelenti, hogy az agresszor és áldozatai között egyenlők vagyunk. Meg kell állítanunk az agressziót, mielőtt kezelni tudnánk az áldozatok agresszióra adott válaszait. Nem kellene
az agresszió áldozatát hibáztatja az agresszor tettei helyett. Az összképet nézve pedig nem lehet kétséges, hogy kik az agresszorok.
Ezeknek a tényeknek a fényében úgy gondoljuk, hogy nem kerülhetjük el a közelgő katasztrófát anélkül, hogy erőink egyesítése nélkül, a szükséges sürgősséggel a következőket követelnénk mind szavakkal, mind tettekkel:
- A NATO-erőket haladéktalanul ki kell vonni az Oroszországgal szomszédos országokból;
- Minden külföldi erőnek azonnal el kell hagynia Szíriát, és garantálni kell Szíria szuverenitását és területi integritását.
- A szíriai konfliktust csak politikai folyamatok és diplomáciai tárgyalások útján szabad kezelni. Az Egyesült Államoknak előfeltételként vissza kell vonnia „Aszadnak mennie kell” politikáját, és fel kell hagynia a diplomáciai tárgyalások blokkolásával.
- A tárgyalásoknak ki kell terjedniük különösen a szíriai kormányra, valamint a konfliktus által érintett valamennyi regionális és globális felre.
- A szíriai kormány jövőjéről egyedül a szíriai népnek kell döntenie, minden külső beavatkozástól mentesen.
Az Egyesült Államok globális uralmi stratégiáját fel kell hagyni minden ország békés együttélése és minden nemzet önrendelkezési és szuverenitásának tiszteletben tartása érdekében.
A NATO szétverésének folyamatát azonnal meg kell kezdeni.
Felszólítjuk minden barátunkat és bajtársunkat a béke- és atomellenes mozgalomban, hogy fogjanak össze velünk egy demokratikus koalícióban, hogy véget vessünk minden agressziós háborúnak. Szívből üdvözöljük a mozgalomban résztvevő barátaink és bajtársaink minden együttműködő válaszát.
Amerikai Béketanács 10. október 2015
