2 billió dollár a háborúért, szemben a 100 milliárd dollárral a bolygó megmentéséért

Április végén és május elején Dél-Ázsiában a globális felmelegedés szörnyű hatásai voltak. Hőmérsékletek elérte csaknem 50 Celsius-fok (122 Fahrenheit) a régió egyes városaiban. Ezeket a magas hőmérsékleteket veszélyes áradások kísérték Északkelet-Indiában és Bangladesben, amikor a folyók kiszakadtak a partra. szökőár olyan helyeken játszódik, mint a bangladesi Sylhetben található Sunamganj.

Saleemul Haq, az igazgatója Nemzetközi Klímaváltozási és Fejlesztési Központ, Bangladesből származik. Az ENSZ klímaváltozási tárgyalásainak veteránja. Amikor Haq elolvasta Marianne Karlsen, az ENSZ Alkalmazkodási Bizottságának társelnökének tweetjét, mondott hogy „[m] több időre van szükség a megállapodáshoz”, miközben a veszteségek és károk finanszírozásával kapcsolatos tárgyalásokra utalt, Twitteren: „Az egyetlen dolog, amiből kifogytunk, az az idő! Az éghajlatváltozás hatásai már most is jelentkeznek, és a szegények veszteségeket és károkat szenvednek a gazdagok kibocsátása miatt. A beszéd már nem helyettesíti a cselekvést (pénzt!)” Karlsen megjegyzése a melasz-lassú folyamat fényében hangzott el. megállapodás a 27 novemberében az egyiptomi Sarm-es-Sejkben tartandó 27. Részes Felek Konferenciájának „veszteség és kár” napirendjén.

2009-ben a COP15-ön a világ fejlett országai megállapodtak abban, hogy a 100 milliárd $ éves alkalmazkodási segélyalap, amelyet 2020-ig kellett volna kifizetni. Ez az alap a globális déli országokat hivatott segíteni abban, hogy szén-dioxid-függőségüket a megújuló energiaforrások felé fordítsák, és alkalmazkodjanak az éghajlati katasztrófa valóságához. A glasgow-i COP26 2021 novemberi ülésén azonban a fejlett országok nem tudták teljesíteni ezt a kötelezettségvállalást. A 100 milliárd dollár szerény alapnak tűnhet, de jóval kevesebb, mint aBillion Dollar Climate Finance Challenge”, amire szükség lesz az átfogó éghajlat-politikai intézkedések biztosításához.

A gazdagabb államok – élükön a Nyugattal – nemcsak hogy nem hajlandóak komolyan finanszírozni az alkalmazkodást, hanem az eredeti megállapodásoktól is elálltak, mint pl. Kiotói Jegyzőkönyv (1997); az Egyesült Államok Kongresszusa rendelkezik megtagadta ratifikálni ezt a fontos lépést a klímaválság enyhítése felé. Az Egyesült Államok elmozdította a metánkibocsátás csökkentésének célját, és nem hajlandó elszámolni ezzel hatalmas teljesítmény az amerikai hadsereg szén-dioxid-kibocsátását.

Németország pénze háborúba megy, nem éghajlatra

Németország ad otthont az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságának. Júniusban a COP27 előjátékaként az ENSZ megtartotta a konferencia Bonnban a klímaváltozásról. A megbeszélések a „veszteségnek és kárnak” nevezett finanszírozás körüli viszályokkal végződtek. Az Európai Unió következetesen blokkolt minden kompenzációs vitát. Eddy Pérez, a Climate Action Network, Kanada, mondott„Szűk érdekeiktől sújtva a gazdag nemzetek és különösen az Európai Unió országai azért érkeztek a bonni klímakonferenciára, hogy blokkolják, késleltesse és aláássák a frontvonalon lévő emberek és közösségek erőfeszítéseit a fosszilis tüzelőanyagok által okozott veszteségek és károk kezelésére.”

Az asztalon olyan országok képmutatása áll, mint Németország, amely azt állítja, hogy vezető szerepet tölt be ezekben a kérdésekben, de ehelyett tengerentúlról szerzi be a fosszilis tüzelőanyagokat, és egyre több pénzt költ a hadseregére. Ugyanakkor ezek az országok megtagadták az éghajlat által kiváltott szuperviharok és az emelkedő tengerek pusztításával szembesülő fejlődő országok támogatását.

A legutóbbi német választások után feltámadtak a remények, hogy a szociáldemokraták új koalíciója a Zöld Párttal felveti a zöld napirendet. Olaf Scholz német kancellár azonban igen igért 100 milliárd euró a katonaságra, „az ország katonai kiadásainak legnagyobb növekedése a hidegháború vége óta”. Azt is elkötelezte, hogy „az ország bruttó hazai termékének több mint 2 százalékát katonaságra költi”. Ez több pénzt jelent a katonaságnak, és kevesebb pénzt a klímacsökkentésre és a zöld átalakulásra.

A katonai és éghajlati katasztrófa

Az a pénz, amelyet a nyugati katonai létesítményekbe nyelnek, nem csak elsodródik az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásoktól, hanem nagyobb éghajlati katasztrófát is elősegít. Az amerikai hadsereg a legnagyobb intézményi szennyező a bolygón. A világ több mint 800 katonai bázisának fenntartása például azt jelenti, hogy az amerikai hadsereg fogyaszt 395,000 2021 gallon olaj naponta. XNUMX-ben a világ kormányai költött 2 billió dollár fegyverekre, ahol a vezető országok azok, akik a leggazdagabbak (valamint a legszentebbek az éghajlati vitában). Pénz áll rendelkezésre háborúra, de nem az éghajlati katasztrófa kezelésére.

Az, ahogyan a fegyverek beözönlöttek az ukrajnai konfliktusba, sokunknak szünetet tart. Ennek a háborúnak az elhúzódása helyezett További 49 millió embert fenyeget az éhínség 46 országban, szerint az ENSZ-ügynökségek „Hunger Hotspots” jelentésére, a szélsőséges időjárási viszonyok és a konfliktusok miatt. A konfliktusok és a szervezett erőszak voltak az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának fő forrásai Afrikában és a Közel-Keleten, különösen Nigéria északi részén, a Száhel középső részén, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Etiópiában, Szomáliában, Dél-Szudánban, Jemenben és Szíriában. Az ukrajnai háború súlyosbította az élelmiszerválságot azáltal, hogy megemelte a mezőgazdasági nyersanyagok árát. Oroszország és Ukrajna együttesen a globális búzakereskedelem mintegy 30 százalékát adja. Tehát minél tovább tart az ukrajnai háború, annál több „éhség-hotspot” fog növekedni, és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága túlmutat Afrikán és a Közel-Keleten.

Míg az afrikai kontinensen már lezajlott egy COP-találkozó, egy másikra még ebben az évben kerül sor. Először az elefántcsontparti Abidjan adott otthont az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének májusban, majd Sharm el-Sheikh ad otthont az ENSZ éghajlatváltozási konferenciájának. Ezek fontos fórumok az afrikai államok számára, hogy leterítsék az éghajlati katasztrófa miatt a kontinens egyes részein okozott nagy károkat.

Amikor 2022 novemberében a világ országainak képviselői az egyiptomi Sarm-es-Sejkben összegyűlnek a COP27-re, hallani fogják a nyugati képviselőket a klímaváltozásról beszélni, ígéreteket tenni, majd mindent megtenni a katasztrófa tovább súlyosbítása érdekében. Amit Bonnban láttunk, az előjátéka annak, ami Sharm el-Sheikhben kudarc lesz.