A pozitív aktív semlegesség jelentősége az egyes országok és a nemzetközi béke szempontjából

Írta: Ed Horgan, World BEYOND WarJúnius 4, 2023

Dr. Edward Horgan, az Irish Peace and Neutrality Alliance békeaktivistája előadása World BEYOND War, és a Veterans For Peace.   

2021 januárjában számos ország, köztük Kolumbia veteránjai vettek részt a Nemzetközi Semlegesség Projekt kidolgozásában. Aggódtunk amiatt, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus súlyos háborúvá fajulhat. Úgy gondoltuk, hogy az ukrán semlegesség elengedhetetlen egy ilyen háború elkerüléséhez, és hogy sürgősen szükség van a semlegesség koncepciójának nemzetközi népszerűsítésére, mint a közel-keleti népek ellen folytatott agressziós és erőforrás-háborúk alternatívájára. máshol. Sajnos Ukrajna feladta semlegességét, és az ukrajnai konfliktus 2022 februárjában hatalmas háborúvá fajult, és két semleges európai államot, Svédországot és Finnországot is meggyőzték semlegességük feladására.

A hidegháború vége óta az USA, NATO és más szövetségesei értékes erőforrások megszerzése érdekében agressziós háborúkat folytatnak, megsértve a nemzetközi törvényeket és az ENSZ Alapokmányát, és a terrorizmus elleni háborút használták kifogásként. Minden agressziós háború illegális a nemzetközi törvények értelmében, beleértve a Kellogg-Briand-paktumot és a nürnbergi elveket, amelyek betiltották az agressziós háborúkat.

Az ENSZ Alapokmánya a „kollektív biztonság” pragmatikusabb rendszerét választotta, hasonlóan a három testőrhöz – egy mindenkiért és mindenki egyért. A három muskétás az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja lett, néha öt rendőrnek is nevezik, akiknek feladata a nemzetközi béke fenntartása vagy érvényesítése volt. Az Egyesült Államok volt a világ legerősebb országa a második világháború végén. Feleslegesen használt atomfegyvereket Japán ellen, hogy bemutassa hatalmát a világ többi részének. Minden mércével ez súlyos háborús bűnnek számított. A Szovjetunió 2-ben robbantotta fel első atombombáját, bemutatva a kétpólusú nemzetközi hatalmi rendszer valóságát. Ebben a 1949. században a nukleáris fegyverek használatát vagy akár birtoklását a globális terrorizmus egyik formájának kell tekinteni.

Ezt a helyzetet a hidegháború befejezése után békésen meg lehetett és kellett volna megoldani, de az Egyesült Államok vezetői úgy látták, hogy az Egyesült Államok ismét a világ legerősebb egypólusú országa, és igyekeztek ezt teljes mértékben kihasználni. Ahelyett, hogy a Varsói Szerződés megszűnésével a most redundáns NATO-t nyugdíjazták volna, az USA vezette NATO figyelmen kívül hagyta az Oroszországnak tett ígéreteket, hogy nem bővíti ki a NATO-t a volt Varsói Szerződés országaira. A szabály és az erőszakkal való visszaélés felváltotta a nemzetközi jog uralmát.

Az ENSZ BT öt állandó tagjának (a P5) vétójoga lehetővé teszi számukra, hogy büntetlenül és az általuk betartandó alapokmány megsértésével járjanak el, mivel egy holtpontra jutott ENSZ BT nem tehet ellenük büntető intézkedéseket.

Ez az Egyesült Államok, a NATO és más szövetségesek katasztrofális illegális háborúinak sorozatához vezetett, beleértve a Szerbia elleni háborút 1999-ben, Afganisztánt 2001-ben, Irakot 2003-ban és másutt. Saját kezükbe vették a nemzetközi jog uralmát, és a nemzetközi béke legnagyobb fenyegetésévé váltak.

Agresszió seregei nem létezhetnek ezekben az emberiség számára veszélyes időkben, amikor a visszaélésszerű militarizmus mérhetetlen károkat okoz magának az emberiségnek és az emberiség lakókörnyezetének. Valódi védelmi erőkre van szükség ahhoz, hogy megakadályozzák a háborús urakat, a nemzetközi bűnözőket, a diktátorokat és a terroristákat, beleértve az állami szintű terroristákat is abban, hogy hatalmas emberi jogi visszaéléseket kövessenek el, és ne pusztítsák el Földet. A múltban a Varsói Szerződés erői indokolatlan agresszív akciókat folytattak Kelet-Európában, az európai birodalmi és gyarmati hatalmak pedig többszörös emberiség elleni bűncselekményt követtek el korábbi gyarmataikon. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya egy sokkal továbbfejlesztett nemzetközi joggyakorlati rendszer alapjául szolgált, amely véget vetne ezeknek az emberiség elleni bűncselekményeknek.

2022 februárjában Oroszország agressziós háborút indított Ukrajna ellen, mert úgy vélte, hogy a NATO határaiig való terjeszkedése egzisztenciális veszélyt jelent az orosz szuverenitásra nézve. Az orosz vezetők vitathatatlanul belesétáltak a NATO csapdájába, hogy az ukrán konfliktust helyettesítő háborúként vagy erőforrásháborúként használják fel Oroszország ellen.

A semlegesség nemzetközi jogi fogalmát azért vezették be, hogy megvédjék a kisebb államokat az ilyen agressziótól, és az 1907. évi V. Hágai ​​Egyezmény a semlegességről a semlegességről szóló nemzetközi jog végleges darabja lett. A semlegesség gyakorlatában és alkalmazásában számos változat létezik Európában és másutt. Ezek a változatok az erősen felfegyverzett semlegességtől a fegyvertelen semlegességig terjednek. Egyes országoknak, például Costa Ricának nincs hadserege, és a nemzetközi jog szabályaira támaszkodnak, hogy megvédjék országukat a támadásoktól. Ahogyan a rendőrségre van szükség az állampolgárok védelméhez az államokon belül, nemzetközi rendészeti és joggyakorlati rendszerre van szükség a kisebb országok védelmére a nagyobb agresszív országokkal szemben. Erre a célra valódi védelmi erőkre lehet szükség.

Az atomfegyverek feltalálásával és elterjedésével már egyetlen ország sem lehet biztos abban, hogy megvédi országait és polgárait a túlterheltségtől, beleértve az Egyesült Államokat, Oroszországot és Kínát sem. Ez a nemzetközi biztonság egy valóban őrült elméletéhez vezetett, az úgynevezett Mutually Assured Destruction, megfelelő rövidítése MAD Ez az elmélet azon a téves meggyőződésen alapul, hogy egyetlen nemzeti vezető sem lenne elég hülye vagy őrült ahhoz, hogy nukleáris háborút indítson.

Egyes országok, például Svájc és Ausztria alkotmányában rögzítették a semlegességet, így semlegességüket csak állampolgáraik népszavazásával vethetik fel. Más országok, mint például Svédország, Írország, Ciprus semlegesek voltak a kormány politikája szempontjából, és ilyen esetekben ez kormányhatározattal változtatható, mint Svédország és Finnország esetében már megtörtént. Most nyomás nehezedik más semleges államokra, köztük Írországra is, hogy hagyjanak fel semlegességükkel. Ez a nyomás a NATO és az Európai Unió részéről érkezik. A legtöbb EU-állam ma már teljes jogú tagja a NATO agresszív katonai szövetségének, így a NATO gyakorlatilag átvette az Európai Uniót. Az alkotmányos semlegesség ezért a legjobb megoldás az olyan országok számára, mint Kolumbia és Írország, mivel csak népszavazás vetheti fel semlegességét.

A hidegháború vége után az USA és a NATO megígérte Oroszországnak, hogy a NATO-t nem fogják kiterjeszteni a kelet-európai országokra egészen az orosz határig. Ez azt jelentette volna, hogy a Balti-tengertől a Fekete-tengerig minden Oroszország határán lévő ország semleges országnak minősül. Ezt a megállapodást az USA és a NATO gyorsan felbontotta.

A történelem azt mutatja, hogy ha az agresszív államok erősebb fegyvereket fejlesztenek ki, akkor ezeket a fegyvereket használni fogják. Az Egyesült Államok vezetői, akik 1945-ben atomfegyvert használtak, nem voltak őrültek, csak ROSSZOK. Az agressziós háborúk már illegálisak, de meg kell találni a módját annak megakadályozására.

Az emberiség, valamint a Föld bolygón élő összes élőlény érdeke érdekében most erős érv szól a semlegesség fogalmának a lehető legtöbb országra való kiterjesztése mellett.

A most szükséges semlegesség nem lehet negatív semlegesség, ahol az államok figyelmen kívül hagyják a konfliktusokat és a más országok szenvedését. Az egymással összefüggő sebezhető világban, amelyben most élünk, a háború a világ bármely részén veszélyt jelent mindannyiunk számára. A pozitív aktív semlegességet elő kell segíteni és ösztönözni kell. Ez azt jelenti, hogy a semleges országoknak teljes mértékben joguk van megvédeni magukat, de nem háborúzhatnak más államok ellen. Ennek azonban valódi önvédelemnek kell lennie. Arra is kötelezné a semleges államokat, hogy aktívan mozdítsák elő és segítsék a nemzetközi béke és igazságosság fenntartását. Az igazságszolgáltatás nélküli béke csak egy ideiglenes tűzszünet, amint azt az első és a második világháború is bebizonyította.

A semlegesség fogalmának van néhány fontos változata, és ezek közé tartozik a negatív vagy az izolacionista semlegesség. Írország példája egy olyan országnak, amely pozitív vagy aktív semlegességet gyakorol, mióta 1955-ben csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Bár Írország nagyon kicsi, körülbelül 8,000 katonából álló védelmi erővel rendelkezik, nagyon aktívan hozzájárult az ENSZ békefenntartó műveleteihez, és 88 katonát veszítettek el, akik ezekben az ENSZ-küldetésekben haltak meg, ami egy ilyen kis védelmi erő esetében magas veszteségi arány.

Írország esetében a pozitív aktív semlegesség a dekolonizációs folyamat aktív előmozdítását és az újonnan függetlenné vált államok és fejlődő országok gyakorlati segítségnyújtását is jelentette olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügyi szolgáltatások és a gazdasági fejlődés. Sajnos, amióta Írország csatlakozott az Európai Unióhoz, és különösen az elmúlt évtizedekben, Írország hajlamos volt belerángatni az EU nagyobb államainak és korábbi gyarmati hatalmainak gyakorlatába, amikor kizsákmányolták a fejlődő országokat, nem pedig valódi segítséget nyújtottak nekik. Írország súlyosan rontotta semlegességi hírnevét azzal is, hogy az amerikai hadseregnek engedélyezte, hogy az Írország nyugati részén található Shannon repülőteret használja a közel-keleti agressziós háborúk megvívására. Az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió diplomáciai és gazdasági nyomást gyakorolt ​​arra, hogy rávegye a semleges európai országokat semlegességük feladására, és sikeresek ezekben az erőfeszítésekben. Fontos kiemelni, hogy a halálbüntetést minden EU-tagállamban betiltották, és ez nagyon jó fejlemény. A legerősebb NATO-tagok azonban, amelyek egyben az EU-tagok is, az elmúlt két évtizedben törvénytelenül gyilkoltak embereket a Közel-Keleten. Ez egy hatalmas méretű halálbüntetés háború által. A földrajz is fontos szerepet játszhat a sikeres semlegességben, és Írország periférikus szigeti elhelyezkedése Európa nyugati peremén megkönnyíti semlegességének megőrzését. Ez ellentétben áll az olyan országokkal, mint Belgium és Hollandia, amelyek semlegességét több alkalommal megsértették. A nemzetközi törvényeket azonban meg kell erősíteni és alkalmazni kell annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi semleges ország semlegességét tiszteletben tartsák és támogassák.

Bár számos korlátja van, a semlegességről szóló hágai egyezmény a semlegességről szóló nemzetközi törvények alapkövének tekinthető. A semlegességről szóló nemzetközi törvények megengedik a valódi önvédelmet, de az agresszív országok ezt a szempontot nagyon visszaélték. Az aktív semlegesség életképes alternatívája az agressziós háborúknak. Ennek a nemzetközi semlegességi projektnek egy szélesebb kampány részét kell képeznie a NATO és más agresszív katonai szövetségek feleslegessé tételére. Az Egyesült Nemzetek reformja vagy átalakítása szintén egy másik prioritás, de ez egy másik nap munkája.

A semlegesség koncepcióját és gyakorlatát nemzetközileg támadják, de nem azért, mert téves, hanem azért, mert kihívást jelent a legerősebb államok növekvő militarizálásával és hatalommal való visszaéléseivel. Minden kormánynak az a legfontosabb kötelessége, hogy megvédje minden emberét, és népe legjobb érdekeit érvényesítse. A más országok háborúiba való bekapcsolódás és az agresszív katonai szövetségekbe való csatlakozás soha nem szolgált a kisebb országok népeinek.

A pozitív semlegesség nem akadályozza meg a semleges államot abban, hogy jó diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápoljon az összes többi állammal. Minden semleges államnak aktívan részt kell vennie a nemzeti és nemzetközi béke és a globális igazságosság előmozdításában. Ez a fő különbség egyrészt a negatív, passzív semlegesség, másrészt a pozitív aktív semlegesség között. A nemzetközi béke előmozdítása nem csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata, hanem nagyon fontos feladat minden nemzet számára, beleértve Kolumbiát is. Sajnos az Egyesült Nemzetek Szervezete nem végezhette el legfontosabb feladatát a nemzetközi béke megteremtésében és fenntartásában, ami még fontosabbá teszi, hogy az ENSZ valamennyi tagországa aktívan működjön a nemzetközi béke és igazságosság megteremtésén. Az igazságosság nélküli béke csak egy ideiglenes tűzszünet. A legjobb példa erre az 1. világháború versailles-i békeszerződése, amelynek nem volt igazságossága, és ez volt az egyik oka a második világháborúnak.

A negatív vagy passzív semlegesség azt jelenti, hogy egy állam csak kerüli a háborúkat, és a saját dolgára törekszik a nemzetközi ügyekben. Példa erre az Egyesült Államok az első és a második világháborúban, amikor az USA semleges maradt mindaddig, amíg a Lusitania elsüllyedése és a második világháborúban a Pearl Harbor elleni japán támadás kénytelen volt háborút üzenni. A pozitív aktív semlegesség a semlegesség legjobb és legelőnyösebb formája, különösen ebben a 1^st században, amikor az emberiség számos egzisztenciális válsággal néz szembe, beleértve a klímaváltozást és az atomháború kockázatát. Az emberek és az országok nem élhetnek többé elszigetelten, ez a mai, egymásra épülő világ. Az aktív semlegességnek azt kell jelentenie, hogy a semleges államok nem csak a saját dolgukkal törődnek, hanem aktívan munkálkodnak a nemzetközi béke és a globális igazságosság megteremtésében, és folyamatosan dolgoznak a nemzetközi törvények javításán és betartatásán.

A semlegesség előnyei közé tartozik, hogy a semlegesség a nemzetközi jogban elismert egyezmény, ellentétben az el nem kötelezettséggel, és ezért nemcsak a semleges államokra, hanem a nem semleges államokra is kötelezettséget ró, hogy tiszteletben tartsák a semleges államok semlegességét. Történelmileg sok olyan eset volt, amikor semleges államokat támadtak meg agressziós háborúkban, de ahogy a bankrablók és gyilkosok megszegik a nemzeti törvényeket, úgy az agresszív államok is megszegik a nemzetközi törvényeket. Ezért olyan fontos a nemzetközi törvények tiszteletben tartása, és ezért lehet, hogy egyes semleges államok szükségesnek tartják jó védelmi erőket az államuk elleni támadások elrettentéséhez, míg mások, mint például Costa Rica, sikeres semleges államok lehetnek katonai szolgálat nélkül. erők. Ha egy olyan ország, mint Kolumbia, értékes természeti erőforrásokkal rendelkezik, akkor óvatosnak kell lennie, ha Kolumbia jó védelmi erőkkel rendelkezik, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy dollármilliárdokat költenek a legfrissebb vadászgépekre, harckocsikra és hadihajókra. A modern katonai védelmi felszerelések lehetővé teszik egy semleges állam számára, hogy megvédje területét anélkül, hogy gazdasága csődbe menne. Csak akkor van szüksége agresszív katonai felszerelésre, ha más országokat támad meg vagy támad meg, és a semleges államoknak tilos ezt megtenniük. A semleges országoknak a józan ész típusú, valódi védelmi erőket kell választaniuk, és a megtakarított pénzt jó minőségű egészségügyi, szociális szolgáltatások, oktatási és egyéb létfontosságú szolgáltatások biztosítására kell költeniük népeik számára. Békeidőben az Ön kolumbiai védelmi erőit számos jó célra lehet felhasználni, például a környezet védelmére és javítására, valamint a megbékélés elősegítésére és a létfontosságú szociális szolgáltatások biztosítására. Minden kormánynak elsősorban népe és az emberiség tágabb érdekeinek védelmére kell összpontosítania, nem csak a saját területe védelmére. Nem számít, hány milliárd dollárt költ a katonai erőire, ez soha nem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza, hogy egy nagy világhatalom megtámadja és elfoglalja országát. Amit tennie kell, hogy elrettentse vagy elriasztja az ilyen támadásokat azáltal, hogy a lehető legnehezebbé és a lehető legdrágábbá teszi egy nagyhatalom számára az Ön országának megtámadását. Véleményem szerint ez úgy érhető el, hogy egy semleges állam nem próbálja megvédeni a védhetetlent, hanem politikája és felkészültsége van arra, hogy békés együttműködést megtagadáshoz folyamodjon a betolakodó erőkkel. Sok ország, például Vietnam és Írország gerillaháborút alkalmazott függetlenségük elérése érdekében, de az emberi életek költsége elfogadhatatlanul magas lehet, különösen 21^st századi hadviselés. A béke békés eszközökkel és jogállamisággal való fenntartása a legjobb megoldás. Ha megpróbálunk békét kötni háborúval, az a katasztrófa receptje. Soha senki nem kérdezte meg a háborúkban elhunytakat, hogy halálukat indokoltnak tartják-e vagy „megéri-e”. Mégis, amikor Madeline Albright amerikai külügyminisztert megkérdezték több mint félmillió iraki gyermek haláláról az 1990-es években, és arról, hogy megéri-e az ár, így válaszolt: „Azt hiszem, ez nagyon nehéz választás, de az ár Gondold meg, az ár megéri."

Amikor a honvédelem lehetőségeit elemezzük, a semlegesség előnyei messze felülmúlják a hátrányokat. Svédország, Finnország és Ausztria sikeresen megőrizte semlegességét a hidegháború alatt, és Svédország esetében több mint 200 évig semleges maradt. Most, hogy Svédország és Finnország felhagyott a semlegességgel és csatlakozott a NATO-hoz, sokkal veszélyesebb helyzetbe hozták népeiket és országaikat. Ha Ukrajna semleges állam maradt volna, akkor most nem szenvedne pusztító háborút, amely eddig valószínűleg több mint 100,000 XNUMX embert ölt meg, és az egyedüli haszonélvezők a fegyvergyártók. Az orosz agressziós háború az orosz népnek is óriási károkat okoz, függetlenül a NATO agresszív terjeszkedésének provokációjától. Putyin orosz elnök szörnyű hibát követett el, amikor a NATO szervezett csapdájába ment. Semmi sem indokolja azt az agressziót, amelyet Oroszország Kelet-Ukrajna megszállása során alkalmazott. Ugyanígy az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségeseinek sem volt jogos az afganisztáni, iraki és líbiai kormány megdöntése, és indokolatlan katonai agresszió végrehajtása Szíriában, Jemenben és másutt.

A nemzetközi törvények nem megfelelőek, és nem érvényesítik őket. Ennek megoldása a nemzetközi törvények folyamatos fejlesztése és a nemzetközi jogsértések elszámoltathatósága. Itt kell alkalmazni az aktív semlegességet. A semleges államoknak mindig aktívan támogatniuk kell a globális igazságszolgáltatást, valamint a nemzetközi törvények és joggyakorlat reformját és frissítését.

Az ENSZ-t elsősorban a nemzetközi béke megteremtésére és fenntartására hozták létre, de ebben az ENSZ-t az ENSZ BT állandó tagjai akadályozzák.

A közelmúltbeli konfliktusok Szudánban, Jemenben és másutt hasonló kihívásokat és visszaéléseket mutatnak be. A szudáni polgárháború katonai elkövetői nem a szudániak nevében harcolnak, hanem az ellenkezőjét teszik. Háborút folytatnak Szudán népe ellen, hogy továbbra is korrupt módon ellopják Szudán értékes erőforrásait. Szaúd-Arábia és az amerikai, brit és más fegyverszállítók által támogatott szövetségesei népirtó háborút folytattak Jemen népe ellen. A nyugati és más országok több mint egy évszázada kiaknázzák a Kongói Demokratikus Köztársaság erőforrásait, ami óriási költségekkel jár a kongói emberek életére és szenvedésére.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja kifejezetten azt a feladatot kapta, hogy betartsa az ENSZ Alapokmányának alapelveit és cikkelyeit. Mindazonáltal hárman közülük, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország az ENSZ Alapokmányát megsértve cselekszenek a hidegháború vége óta, és azt megelőzően Vietnamban és máshol is. A közelmúltban Oroszország is hasonlóképpen megszállta és háborút indított Ukrajnában, és ezt megelőzően Afganisztánban az 1980-as években.

Hazám, Írország, sokkal kisebb, mint Kolumbia, de Kolumbiához hasonlóan mi is polgárháborúktól és külső elnyomástól szenvedtünk. Azáltal, hogy pozitívan aktív semleges állammá vált, Írország fontos szerepet játszott a nemzetközi béke és a globális igazságosság előmozdításában, és elérte a megbékélést Írországon belül. Úgy gondolom, hogy Kolumbiának is hasonlóképpen kell cselekednie, és meg kell tennie.

Míg egyesek azzal érvelnek, hogy a semlegességnek vannak olyan hátrányai, mint a szolidaritás hiánya és a szövetségesekkel való együttműködés, a globális fenyegetésekkel és kihívásokkal szembeni sebezhetőség, ezek vitathatatlanul csak a negatív izolacionista semlegességre vonatkoznak. A semlegességnek az a típusa, amely a legjobban illik a 21. század nemzetközi helyzetéhez, és leginkább Kolumbiához, a pozitív aktív semlegesség, amellyel a semleges államok nemzeti, regionális és nemzetközi szinten aktívan előmozdítják a békét és az igazságszolgáltatást. Ha Kolumbia pozitívan aktív semleges állammá válik, az nagyon jó példát fog mutatni az összes többi latin-amerikai állam számára, hogy kövesse Kolumbia és Costa Rica példáját. Amikor ránézek a világtérképre, azt látom, hogy Kolumbia stratégiailag nagyon jó helyen van. Mintha Kolumbia a kapuőr Dél-Amerika számára. Tegyük Kolumbiát a BÉKÉÉRT és a Globális Igazságosság KAPUTÁRA.