A hidegháború és az EU mélyszerkezete

Írta: Mikael Böök World BEYOND WarNovember 22, 2021

Stefan Forss stratégiatanár állítja a helsinki újságban Hufvudstadsbladet hogy Oroszország Ukrajna invázióját készíti elő.

Így néz ki.

Ha igen, akkor Oroszország reagál az Egyesült Államok és Ukrajna kormányának arra irányuló előkészületeire, hogy Ukrajnát véglegesen integrálják az Egyesült Államok világbirodalomba, ezzel befejezve az 1990-es évek második felében megkezdődött nyugati katonai előrenyomulást Oroszország ellen.

Forss továbbá úgy véli, hogy „az undorító menekültválság az EU és a NATO határain Lengyelországban és Litvániában. . . egy orosz megtévesztő hadművelet, egy maszkirovka jellegzetességeit mutatja be”, ami egy másik módja annak, hogy Putyinra hárítsák a felelősséget azért, ami a határokon történik.

Sajnálatos módon megnőtt a nagy katonai konfliktusok veszélye a mi világunkban, miközben Ázsiában a katonai-politikai feszültségek eszkalálódtak, nem utolsósorban Tajvan jövőjének kérdése körül. A több ezer migráns játékdarabként való felhasználása jogos undort vált ki, de milyen érzéseket vált ki Ukrajna 45 milliós és Tajvan 23 milliós lakosainak zsetonként való felhasználása a geopolitikai játszmában?

Talán ennek nem szabad érzelemkitörésekhez és vádakhoz vezetni, hanem elgondolkodtatónak kell lennie.

A hidegháború nem ért véget a Szovjetunióval. Folyik, bár az eddigieknél orwellibb geopolitikai formában. Jelenleg három globális párt van benne, csakúgy, mint az „Eurázsia, Óceánia és Kelet-Ázsia” Orwell „1984-ben”. A propaganda, a „hibrid akciók” és a polgárok megfigyelése is disztópikus. Emlékeznek Snowden kinyilatkoztatásaira.

A hidegháború fő oka a korábbiakhoz hasonlóan a nukleáris fegyverrendszerek és az ezekből származó, az éghajlatot és a földi életet fenyegető állandó veszély. Ezek a rendszerek alkották és alkotják „a hidegháború mélyszerkezetét”. A kifejezést a történész EP Thompsontól kölcsönöztem, és remélem, hogy emlékeztetek egy olyan útválasztásra, amely még nyitva áll előttünk. Megpróbálhatjuk az ENSZ-t és a nemzetközi jogot platformként használni a nukleáris fegyverrendszerek eltörlésére. Vagy a szuperhatalmi viszonyok túlmelegedése miatt vagy tévedésből továbbra is nukleáris katasztrófába kergethetjük a hidegháborút.

A modern, kibővített Európai Unió a hidegháború első szakaszában még nem létezett. Csak az 1990-es években jött létre, amikor az emberek azt remélték, hogy a hidegháború végre bekerült a történelembe. Mit jelent az EU számára, hogy még mindig tart a hidegháború? Jelenleg és a közeljövőben az uniós polgárok három pártra szakadnak. Először is azok, akik azt hiszik, hogy az amerikai atomernyő a mi hatalmas erődünk. Másodszor, akik el akarják hinni, hogy Franciaország nukleáris csapásmérő ereje a mi hatalmas erődünk lehet vagy lesz. (ez az ötlet biztosan nem volt idegen de Gaulle-tól, és legutóbb Macron is megszellőztette). Végezetül egy vélemény, amely egy atomfegyvermentes Európát és egy olyan EU-t akar, amely csatlakozik az ENSZ nukleáris fegyverek tilalmáról szóló egyezményéhez (TPNW).

Téved, aki azt képzeli, hogy a harmadik véleményvonalat csak néhány uniós polgár képviseli. A németek, olaszok, belgák és hollandok többsége el akarja távolítani az amerikai nukleáris bázisokat a megfelelő NATO-országok területéről. Európa nukleáris leszerelésének és az ENSZ-egyezményhez való csatlakozásának a lakossági támogatottsága Nyugat-Európa többi részén is erős, nem utolsósorban az északi országokban. Ez vonatkozik az atomfegyverrel rendelkező Franciaországra is. Egy felmérés (amelyet az IFOP készített 2018-ban) kimutatta, hogy a franciák 67 százaléka szeretné, ha kormánya csatlakozna a TPNW-hez, míg 33 százalékuk úgy gondolja, hogy nem kellene. Ausztria, Írország és Málta már ratifikálta a TPNW-t.

Mit jelent mindez az EU mint intézmény számára? Ez azt jelenti, hogy az EU-nak bátornak kell lennie, és ki kell bújnia a szekrényből. Az EU-nak mernie kell letérni a hidegháborús ellenfelek jelenlegi útjáról. Az EU-nak építenie kell alapítója, Altiero Spinelli azon véleményére, miszerint Európát le kell vonni az atomfegyverről (amelyet az „Atlanti Paktum vagy európai egység” című cikkében mutatott be. Külügyek 4. 1962. szám). Ellenkező esetben az Unió szétesik, miközben megnő a harmadik világháború veszélye.

A nukleáris fegyverek tilalmáról szóló ENSZ-egyezményhez csatlakozó államok hamarosan először találkoznak a januári hatálybalépése óta. A találkozóra 22. március 24-2022-én Bécsben kerül sor. Mi lenne, ha az Európai Bizottság támogatását fejezné ki? Egy ilyen stratégiai lépés az EU részéről igazán friss lenne! Cserébe az EU utólag megérdemelné azt a békedíjat, amelyet a Nobel-bizottság 2012-ben túl korán ítélt oda az Uniónak. Az EU-nak mernie kell támogatni az ENSZ-egyezményt. Finnországnak pedig mernie kell kis lökéseket adni az EU-nak ebbe az irányba. A hidegháború elleni küzdelem minden életjelét szívesen fogadnánk. Az élet minimális jele az lenne, ha Svédországhoz hasonlóan megfigyelői státuszt veszünk fel, és megfigyelőket küldünk a bécsi találkozóra.