A hüvelykujj csavarjainak meghúzása: Humanitárius üzenet

Kathy Kelly, 19. március 2020

Az Irán elleni szankciók, amelyeket 2018 márciusában kegyetlenül szigorítottak, folytatják a rendkívül kiszolgáltatott emberek kollektív büntetését. Jelenleg az Egyesült Államok „maximális nyomás” politikája súlyosan aláássa az iráni erőfeszítéseket a COVID-19 pusztulásainak kezelésére, nehézségeket és tragédiákat okozva, miközben hozzájárul a világjárvány globális elterjedéséhez. Jawad Zarif, Irán külügyminisztere 12. március 2020-én sürgette az ENSZ tagállamait, hogy vessenek véget az Egyesült Államok kénytelen és halálos gazdasági háborújának.

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkárához intézett Zarif ismerteti, hogy az amerikai gazdasági szankciók megakadályozzák az iráni embereket a szükséges gyógyszerek és orvostechnikai eszközök behozatalán.

Több mint két évig, míg az Egyesült Államok más országokat zaklatott, hogy tartózkodjanak az iráni olaj beszerzésétől, az irániok gazdasági nehézségekkel küzdöttek.

A pusztított gazdaság és a súlyosbodó koronavírus-kitörés drámaian megnövekedett arányban visszahozza az afganisztáni migránsokat és menekülteket, akiknek millióik vannak.

Egyedül az elmúlt két hétben, több mint 50,000 Az afgánok visszatért Iránból, növelve annak valószínűségét, hogy a koronavírus esetei felgyorsulnak Afganisztánban. A háború évtizedeire, beleértve az amerikai inváziót és megszállást, van megtizedelte Afganisztán egészségügyi és élelmiszer-elosztó rendszerei.

Jawad Zarif arra kéri az ENSZ-t, hogy akadályozza meg az éhség és a betegségek háborús fegyverként való használatát. Levele bemutatja az Egyesült Államok sok évtizedes imperializmusának okozta roncsokat, és forradalmi lépéseket javasol az Egyesült Államok harci gépének szétszerelése felé.

Az Egyesült Államok Irak elleni 1991-es „sivatagi vihar” háborúja során az Öböl-szigeteki Békecsapat tagja voltam, - először az iraki-szaúdi határ közelében felállított „béketáborban” éltem, majd később, miután eltávolítottuk Iraki csapatok egy bagdadi szállodában, ahol korábban sok újságírót láttak vendégül. Találva egy elhagyott írógépet, rágyújtottunk egy gyertyát a peremére (az Egyesült Államok megsemmisítette Irak elektromos állomásait, és a szállodai szobák többsége koromfekete volt). A hiányzó írógépszalagot úgy kompenzáltuk, hogy egy papír vörös szénpapírt tettünk az írószerünk fölé. Amikor az iraki hatóságok rájöttek, hogy sikerült beírnunk a dokumentumunkat, megkérdezték, hogy beírjuk-e az ENSZ főtitkárához intézett levelüket. (Irakot annyira elkeserítették, hogy még a kabinet szintű tisztviselőknek sem hiányoztak az írógép szalagjai.) A Javier Perez de Cuellarhoz intézett levél arra kérte az ENSZ-t, hogy akadályozza meg az USA-t Irak és Jordánia közötti út bombázásában, ez az egyetlen kiút a menekültek számára és az egyetlen út a humanitárius megkönnyebbülés. A bombázások és az ellátás hiánya miatt pusztított Irak 1991-ben csak egy évet öltött halálos szankciórendszerbe, amely 13 évig tartott, mielőtt az Egyesült Államok 2003-ban megkezdte teljes körű invázióját és megszállását. Most, 2020-ban, az irakiak még mindig szenvednek az elszegényedéstől, az elmozdulástól és a háborútól őszintén azt akarja, hogy az Egyesült Államok gyakorolja az önálló távolságtartást és elhagyja országát.

Most vízválasztó időben élünk? Egy megállíthatatlan, halálos vírus figyelmen kívül hagy minden olyan határt, amelyet az Egyesült Államok megpróbál megerősíteni vagy újrarajzolni. Az Egyesült Államok katonai-ipari komplexuma hatalmas fegyvertárral és kegyetlen ostromkapacitással nem releváns a „biztonsági” igények szempontjából. Miért kellene az Egyesült Államoknak ebben a döntő szakaszban fenyegetéssel és erőszakkal felkeresnie más országokat, és feltételeznie a globális egyenlőtlenségek megőrzésének jogát? Az ilyen arrogancia még az Egyesült Államok hadseregének biztonságát sem biztosítja. Ha az Egyesült Államok tovább izolálja és megveri Iránt, akkor a körülmények romlani fognak Afganisztánban, és az Egyesült Államok ott állomásozó csapatai végső soron veszélybe kerülnek. A „Mindannyian részesei vagyunk egymásnak” egyszerű megfigyelés élesen nyilvánvalóvá válik.

Hasznos elgondolkodni azon korábbi vezetők útmutatásain, akik szembesültek háborúkkal és járványokkal. Az 1918–19-es spanyol influenzajárvány az I. világháború atrocitásaival párosulva világszerte 50 milliót, az Egyesült Államokban 675,000 XNUMX embert ölt meg. női ápolókaz „élvonalban” voltak, és egészségügyi ellátást nyújtottak. Köztük voltak fekete ápolónők, akik nemcsak az életüket kockáztatva gyakorolták az irgalmasság műveit, hanem a diszkrimináció és a rasszizmus ellen is küzdöttek a szolgálat elhatározásában. Ezek a bátor nők szorgalmasan utat nyitottak az első 18 fekete nővér számára a hadsereg ápoló testületében, és „egy kis fordulópontot biztosítottak az egészségügyi méltányosság folyamatos mozgalmában”.

1919 tavaszán Jane Addams és Alice Hamilton tanúi voltak a szövetséges erõk által az I. világháború után Németország ellen alkalmazott szankciók következményeinek. „Ételek, szappanok és orvosi ellátás kritikus hiányát” figyelték meg, és felháborítóan írták arról, hogy a gyermekeket miként büntetik éhezéssel „az államférfiak bûneiért”.

Az éhezés a blokád végleges feloldása után is folytatódott, azon a nyáron, a Versailles-i szerződés aláírásával. Hamilton és Addams beszámolt arról, hogy az éhínség és a háború utáni pusztítások által tovább súlyosbított influenzajárvány hogyan zavarta meg az élelmiszerellátást. A két nő úgy vélte, hogy az ésszerű élelmiszer-elosztás politikájára humanitárius és stratégiai okokból is szükség van. - Mit lehetett elérni azzal, ha több gyereket éheztetett? zavart német szülők kérdezték tőlük.

Jonathan Whitall a humanitárius elemzést irányítja a határon túli orvosok / határok nélküli orvosok számára. Legfrissebb elemzése aggasztó kérdéseket vet fel:

Hogyan kellene rendszeresen mosson kezet, ha nincs folyóvíz vagy szappan? Hogyan kellene végrehajtani a „társadalmi távolodást”, ha nyomornegyedben vagy menekült- vagy elszigetelési táborban élsz? Hogyan kellene otthon maradnia, ha a munka óráig fizet, és megköveteli a megjelenést? Hogyan állíthatja meg a határok átlépését, ha háborútól menekül? Hogyan kell tesztelni? # COVID19 ha az egészségügyi rendszert privatizálják, és nem engedheti meg magának? Hogyan lehetne, hogy a már fennálló egészségi állapotú személyek extra óvintézkedéseket tegyenek, amikor már nem is férnek hozzá a szükséges kezelésre?

Arra számítok, hogy a COVID-19 terjedése során sok ember világszerte keményen gondolkodik társadalmaink kirívó, halálos egyenlőtlenségein, kíváncsi arra, hogyan lehetne a legjobban kiterjeszteni a közmondáson alapuló barátság kezét a rászoruló emberekre, miközben az elszigeteltség és a társadalmi távolságtartás elfogadására ösztönzik őket. A túlélés egyik módja az, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg az Iránnal szembeni szankciókat, és ehelyett támogassa a gyakorlati gondozást. Együtt szembesülni a koronavírussal, miközben emberséges jövőt épít a világnak anélkül, hogy időt és erőforrásokat pazarolnánk a brutális háborúk folytatására.

Kathy Kelly, szindikált PeaceVoice, koordináta Hangok a kreatív erőszakmentességért.