Tól től Peace Science DigestJúnius 28, 2020
Fotó: Egyesült Nemzetek Fotó
Ez az elemzés összefoglalja és reflektál a következő kutatásokra: Belgioioso, M., Di Salvatore, J., & Pinckney, J. (2020). Kék színben kusza: Az ENSZ békefenntartásának hatása az erőszakmentes tüntetésekre a polgárháború utáni országokban. Nemzetközi tanulmányok negyedévente. https://doi.org/10.1093/isq/sqaa015
Talking Points
A polgárháború utáni körülmények között:
- Az ENSZ békefenntartó műveleteivel rendelkező országokban erőszakmentesebb tiltakozások zajlanak, mint az ENSZ békefenntartóival nem rendelkező országokban, különösen, ha ezekben a békefenntartó missziókban szerepel az ENSZ rendőrsége (UNPOL).
- Ha az UNPOL békefenntartói olyan országokból származnak, ahol magas a civil társadalom pontszáma, a polgárháború utáni országokban az erőszakmentes tiltakozás becsült valószínűsége 60%.
- Ha az UNPOL békefenntartói olyan országokból származnak, ahol alacsony a civil társadalom pontszáma, a polgárháború utáni országokban az erőszakmentes tiltakozás becsült valószínűsége 30%.
- Mivel az UNPOL békefenntartói közvetlenül kapcsolatba lépnek a polgárok lakosságával, és kiképzik és együtt működnek az országbeli rendõrséggel, „elterjednek a normák és gyakorlatok, amelyek megóvják a nem erõszakos politikai mozgósítást” - azt sugallva, hogy a békefenntartók saját szocializációja erőszakmentes tiltakozás értékére befolyásolja ezt az eredményt.
Összegzésként
Az ENSZ békefenntartásával kapcsolatos meglévő kutatások nagy része a fentről lefelé irányuló békefolyamatokra összpontosít, például politikai megállapodásokra vagy intézményi változásokra. Ezek a folyamatok önmagukban nem mérik a demokratikus normák vagy kulturális eltolódások internalizálását, amelyek elképzelhetetlenné teszik a háborúba való visszatérést. Az ENSZ békefenntartásának ilyen alulról felfelé mutató békeépítő hatásainak mérésére a szerzők a polgári szerepvállalás egyik alapvető elemére - erőszak nélküli politikai állításra - koncentrálnak, és azt kérdezik: „A békefenntartó missziók elősegítik-e a polgárháború utáni országok erőszakmentes politikai állítását?”
E kérdés megválaszolására új adatkészletet dolgoztak ki, amely magában foglalja az 70 és 1990 közötti polgárháborúból kitört 2011 országot, valamint az ezen országok által tapasztalt erőszakmentes tüntetések számát. Konzervatív intézkedésként az adatkészlet kizárja azokat az eseteket, amikor a tüntetések zavargásokhoz és spontán erőszakhoz vezettek. Ez az adatkészlet olyan változókkal is foglalkozik, mint például az, hogy az országban volt-e az ENSZ békefenntartó művelete, vagy sem, a békefenntartók száma és a civil társadalom pontszáma a békefenntartók származási országából. Ez a civil társadalom pontszáma a Variety of Democracy indexéből származik, amely a civil társadalom részvételi környezetére vonatkozik. Ez az index azt vizsgálja, hogy a civil társadalmi szervezetek (például érdekcsoportok, szakszervezetek, érdekképviseleti csoportok stb.) Milyen mértékben vesznek részt a közéletben. Kérdéseket tartalmaz például arról, hogy a politikai döntéshozók konzultálnak-e velük, vagy hány ember vesz részt a civil társadalomban.
Az eredmények azt mutatják, hogy a polgárháború utáni ENSZ békefenntartó műveletekkel rendelkező országai erőszakmentesebb tiltakozásokkal küzdenek, mint a békefenntartók nélküli országok. Úgy tűnik, hogy a misszió méretének nincs jelentősége. A békefenntartók származási országának civil társadalmi pontszáma csak az ENSZ rendõrsége (UNPOL) szempontjából fontos, más típusú békefenntartók esetében pedig nem. Hogy ezt számozzuk,
- Az ENSZ békefenntartói jelenléte a békefenntartók típusától függetlenül 40% -ra növeli az erőszak nélküli tiltakozás becsült valószínűségét, szemben az ENSZ békefenntartó jelenlétének 27% -ával.
- Az alacsony civil társadalommal rendelkező országok UNPOL tisztviselőinek jelenléte az erőszakmentes tiltakozás 30% -ra becsült valószínűségét eredményezi.
- A magas civil társadalommal rendelkező országok UNPOL tisztviselőinek jelenléte az erőszakmentes tiltakozás 60% -ra becsült valószínűségét eredményezi.
Annak magyarázata érdekében, hogy mit jelentenek ezek az eredmények az ENSZ békefenntartása és az „alulról felfelé irányuló” békeépítés összefüggésében, a szerzők elméleti iránymutatást dolgoznak ki, amely szerint a nem erőszakos tiltakozás kulcsfontosságú jelölőként szolgál a demokratikus normák széles körű beépítéséhez. Fontos az is, hogy ezek a tüntetések továbbra sem erőszakosak, különösen a polgárháború utáni országokban, ahol az erőszak mint politikai kifejezés és a politikai célok elérésének eszközét normalizálják. Ezen túlmenően ezekben az országokban új politikai intézmények gyakran kudarcot vallnak, így az ország képessége arra, hogy eröszakmentesen kezelje ezeket a kihívásokat, kulcsfontosságú a béke fenntartása szempontjából. A szerzők azt állítják, hogy az ENSZ békefenntartói, különösen az ENSZ rendőrsége (UNPOL) biztonságot nyújtanak, és jelenlétük elősegíti a „nem erőszakos politikai részvétel normáit”. Továbbá, ha a polgárháború utáni országok képesek támogatni az erőszak nélküli tiltakozásokat, akkor mind az állampolgárságának, mind a kormányának ténylegesen internalizálnia kell a demokratikus normákat.
Az ENSZ rendõrségének (UNPOL) jelenlétére összpontosítva a szerzõk meghatározzák azt a fõ útvonalat, amelyen keresztül ezek a demokratikus normák elterjednek a békefenntartó mûveletektõl az azokat fogadó országokba. Az UNPOL tisztjei kiképeznek és együtt működnek a nemzeti rendőrséggel, ezáltal biztosítva számukra a közvetlen kapcsolatot a közösségekkel, és befolyásolni a nemzeti rendőrséget az erőszakmentes tiltakozás tiszteletben tartása mellett. Ezen felül egy erős civil társadalom[1] központi szerepet játszik az erőszakmentes tüntetések szervezésében. Noha a polgárháborúból kitört országok gyengíthetik a civil társadalmakat, a civil társadalom azon képessége, hogy teljes mértékben részt vegyen a háború utáni politikai folyamatban, alulról felfelé építkező megközelítést képvisel a békeépítésben. Így az UNPOL tisztviselőinek a civil társadalomba történő szocializációja (függetlenül attól, hogy ezek a tisztek erős civil társadalommal rendelkező országokból érkeznek-e vagy sem) befolyásolja képességüket az erőszak nélküli tüntetések támogatására azokban az országokban, ahol kiküldik őket. Más szavakkal, ha az UNPOL tisztviselői erős civil társadalommal rendelkező országokból származnak, akkor valószínűbb, hogy megvédik a nem erőszakos tiltakozáshoz való jogot, és „elvonják a nemzetközi elítélés miatt aggódó kormányok szigorú elnyomásait”.
A szerzők rövid áttekintéssel zárják le azokat az eseteket, amikor az ENSZ polgárháború utáni missziói hozzájárultak az alulról építkező béketeremtéshez és a demokratikus normák terjesztéséhez. Namíbiában az Egyesült Nemzetek Szervezetének Átmeneti Támogatási Csoportja körülvérte és megvédi a civileket a nyilvános üléseken, és pártatlanságot mutat a tömeg irányításában a tüntetések során. Ugyanez történt Libériában, ahol az ENSZ libériai missziója figyelemmel kíséri a békés tüntetéseket és beavatkozik a 2009-es választások során az erőszak felszámolására, többek között a nemzeti rendõrség és a tüntetõk között. Ez a tiltakozás jogát védő és erőszakmentes módon történő cselekedet eloszlatja a nem erőszakos politikai részvételre vonatkozó normákat, amelyek döntő jelentőségűek a polgárháború utáni országokban a pozitív béke szempontjából. A szerzők aggodalommal jegyzik meg, hogy az ENSZ békefenntartásának terhe az erősebb civil társadalommal rendelkező gazdagabb országoktól a gyengébb civil társadalommal rendelkező szegényebb országok felé tolódik el. Felszólítják az ENSZ békefenntartó misszióit megtervező politikai döntéshozókat, hogy fordítsanak figyelmet több személyzet toborzására az erősebb civil társadalommal rendelkező országokból.
A gyakorlat tájékoztatása
Ez a cikk a rendõrségnek a békeépítésben betöltött szerepére összpontosító új módszert kínál az ENSZ békefenntartásának gondolkodására, különös tekintettel az alulról felfelé építkezõ megközelítésre olyan intézményen keresztül, amely egyébként felülről lefelé vagy államközpontú megközelítésekre koncentrál. A békeépítés része, különösen a polgárháború utáni országokban, a kormány és az emberek közötti társadalmi szerződés újjáépítése, amely a polgárháború alatt szakadt meg. A békemegállapodás hivatalosan véget vethet az ellenségeskedésnek, de még sokkal több munkára van szükség annak érdekében, hogy az emberek valóban hinni tudjanak abban, hogy részt vehetnek a közéletben és hatással lehetnek a változásra. A tiltakozások a politikai részvétel alapvető eszközei - szolgálják a probléma tudatosítását, a politikai koalíciók mozgósítását és az állami támogatás nyerését. Ahhoz, hogy a kormány erõszakkal válaszoljon, el kell távolítania a társadalmi megállapodást, amely összekapcsolja a társadalmat.
Nem állíthatjuk, hogy ez az elemzés, amely a tiltakozás és a rendõrség rendõrségi aspektusaira összpontosít, elválaszthatatlan vágyaktól, hogy konstruktív módon foglalkozzunk az Egyesült Államok jelenlegi pillanatával. Hogyan néz ki a rendõrség egy olyan társadalomban, amely elkötelezett az iránt, mindenki Biztonság? Ez szükséges beszélgetés a Digest szerkesztõi csapat és mások számára, figyelembe véve George Floyd, Breonna Taylor és számtalan más fekete-amerikai rendõrségi gyilkosságot. Ha a rendőrség alapvető célja a biztonság biztosítása, akkor fel kell kérdezni: kinek a biztonságát a rendőrség nyújtja? Hogyan jár a rendőrség azzal a biztonsággal? Az Egyesült Államokban túl régóta a rendőrséget a fekete, bennszülött és más színű emberek elleni elnyomás eszközeként használják (BIPOC). A rendészet e története párosul egy mélyen beépült fehér feletti fölény kultúrával, a faji torzításban nyilvánvaló megtalálható az egész rendészeti és büntető igazságszolgáltatási rendszerben. Tanúi vagyunk annak is, hogy a rendõrség brutalitása nem erőszakos tüntetõk ellen - ami ugyanolyan ironikus és tragikus - további bizonyítékokat szolgáltat annak szükségességére, hogy alapvetõen meg kell változtatni a rendõrség jelentését az Egyesült Államokban.
Az Egyesült Államokban a rendőrségről folytatott beszélgetés nagy része a rendőrség militarizálására összpontosult, a „harcos” mentalitás elfogadásától (szemben a rendőrzés „gondviselő” mentalitásával - lásd Folytatódó olvasmány) a katonai felszerelések átadásáig. a védelmi engedély 1033 programján keresztül a rendőri osztályokhoz. Társadalomként kezdjük elképzelni, hogy nézhetnek ki a militarizált rendõri erõ alternatívái. Hihetetlen bizonyítékok vannak a nem militarizált és fegyvertelen biztonsági megközelítések hatékonyságáról Peace Science Digest. Például a A békefenntartás fegyveres és fegyvertelen megközelítéseinek értékelése, a kutatások azt mutatják, hogy „a fegyvertelen polgári békefenntartás (UCP) sikeresen részt vett a békefenntartáshoz hagyományosan kapcsolódó feladatokban, megmutatva, hogy a békefenntartáshoz nem szükséges katonai személyzet vagy fegyverek jelenléte erőszakmegelőzési és polgári védelmi funkcióinak végrehajtásához.” Noha az ENSZ rendõrsége elsõsorban fegyveres, főleg felkarolással közösségorientált rendőrség, továbbra is kevésbé militarizált biztonsági megközelítést képvisel a többi ENSZ békefenntartó haderőhöz képest, különösen azokkal, amelyek agresszívebb mandátummal rendelkeznek harci missziókban való részvételre. De amint az Egyesült Államokban egyre nyilvánvalóbbá válik (még az élénk civil társadalommal és a demokratikus normákkal is), a fegyveres rendõrség továbbra is alapvetõ veszélyt jelenthet a polgárság nagy részeire. Mikor vesszük tudomásul, hogy a fegyveres rendõrség a társadalmi szerzõdés megõrzése helyett inkább annak szétesésének okozói? Ennek az elismerésnek végső soron még a demilitarizálás irányába kell támaszkodnia a biztonság egészében fegyvertelen megközelítésének elfogadására - olyan megközelítésekre, amelyek nem pontosítják az egyik személy biztonságát a másik kárára. [KC]
Folytatódik az olvasás
Sullivan, H. (2020, június 17.). Miért válnak a tiltakozások erőszakossá? Az állam-társadalom kapcsolatait hibáztatni (és nem a provokátorokat). Politikai erőszak áttekintés. Beérkezett 22. június 2020-én, -tól https://politicalviolenceataglance.org/2020/06/17/why-do-protests-turn-violent-blame-state-society-relations-and-not-provocateurs/
Hunt, CT (2020, február 13.). Védelem rendőrzés révén: Az ENSZ rendőrségének védő szerepe a békeműveletekben. Nemzetközi Béke Intézet. Beérkezett 11. június 2020-én, -tól https://www.ipinst.org/2020/02/protection-through-policing-un-peace-ops-paper
De Coning, C., & Gelot, L. (2020, május 29.). Emberek elhelyezése az ENSZ békeműveleteinek középpontjában. Nemzetközi Béke Intézet. Beérkezett 26. június 2020-én, -tól https://theglobalobservatory.org/2020/05/placing-people-center-un-peace-operations/
NPR. (2020, június 4). Amerikai rendőrség. Átfutó. Beérkezett 26. június 2020-ig https://www.npr.org/transcripts/869046127
Serhan, Y. (2020, június 10.). Mit tudna a világ tanítani Amerikára a rendőrzésről, Az Atlanti-óceán. Beérkezett 11. június 2020-én, -tól https://www.theatlantic.com/international/archive/2020/06/america-police-violence-germany-georgia-britain/612820/
Science Daily. (2019, február 26). Adatvezérelt bizonyítékok a harcos és a gyám rendőrségéről. Beérkezett 12. június 2020-én, -tól https://www.sciencedaily.com/releases/2019/02/190226155011.htm
Béketudományi kivonat. (2018, november 12). A békefenntartás fegyveres és fegyvertelen megközelítéseinek értékelése. Beérkezett 15. június 2020-én, https://peacesciencedigest.org/assessing-armed-and-unarmed-approaches-to-peacekeeping
Szervezetek / kezdeményezések
Egyesült Nemzetek Rendőrsége: https://police.un.org/en
Kulcsszavak: háború utáni békefenntartás, békeépítés, rendőrség, Egyesült Nemzetek Szervezete, polgárháború
[1] A szerzők a civil társadalmat úgy definiálják, mint „egy olyan kategóriát, amelybe beletartoznak a szervezett és nem szervezett állampolgárok, az emberi jogok védelmezőitől az erőszakmentes tüntetőkig”.
