By Joseph Essertier, World BEYOND WarMájus 3, 2019
Japán összejövetele a World BEYOND War április 27-én volt a Panmunjomi Nyilatkozat első évfordulója, amellyel egy évvel korábban Észak-Korea és Dél-Korea megállapodott abban, hogy együttműködnek a koreai háború hivatalos befejezése érdekében.
Egy komoly, de szórakoztató eseményen Nagoyában egy karaoke teremben megvitattuk a koreaiak és okinawaiak jelenlegi körülményeit, valamint a Washington és Tokió által szponzorált erőszak történetét ellenük. Videóklipeket néztünk meg egy okinavai utazásról, amelyet én és egy másik WBW-tag együtt tettünk meg február elején, és persze sokat beszélgettünk és jobban megismertük egymást. A karaoke összejövetel után csatlakoztunk Nagoya többi békeszerető polgárához, és testünket szimbolikusan egy „emberláncba” kapcsoltuk, szolidaritásként a koreai emberi lánccal ugyanazon a napon.
Az eseményről a dél-koreai média tudósított. Lát ezt a videót angolul például. (Koreában 14/27-én 4:27-kor tették, mivel a dátum az ő nyelvükön „4.27” van írva. A japán nyelvek is így jelenítik meg a dátumokat). A fenti képen láncot alkotó ötünk része Nagoyában csak egy szakasza volt a körülbelül 30 emberből álló hosszú láncnak, amely talán 20 méter hosszú egy nagyobb utcasarkon.
Figyeljük meg, hogy nem voltak transzparensek vagy plakátok, amelyek konkrét politikai vagy vallási csoportokat jeleztek volna. Ez szándékos volt. Elhatározták, hogy a résztvevő szervezetek sokfélesége miatt, esetenként ellentétes politikai célokkal, ezen a rendezvényen a szervezeti hovatartozás nem kerül feltüntetésre. Nagoyában mi is tiszteletben tartottuk a szervezők ezt a kívánságát.
Az elmúlt három évben közel 150 tiltakozás volt az új bázisépítés ellen Henokóban és Takaeban, a képen a sarkon. Ez a sarok Nagoya központi bevásárlónegyedében, a „Sakae”-ban található. A fő hangsúly azon volt, hogy megakadályozzák az Egyesült Államokat e két bázis felépítésében, de időnként véleményt fogalmaztak meg a háború ellen és a Koreai-félsziget békéjéért, szolidaritásként a koreaiakkal és más északkelet-ázsiaiakkal, akiket az Egyesült Államok fenyeget.
Ezeket a heti tiltakozásokat szombatonként 18:00 és 19:00 óra között tartják. Csak a legrosszabb tájfunok és hóviharok akadályozták meg az emberek gyülekezését. Még nagy hóban és esőben is hétről hétre összegyűlünk. Fotókkal oktatjuk a járókelőket, amelyek bemutatják, mi történik Okinawában, beszédet tartunk, háborúellenes dalokat énekelünk és „sortáncot” tartunk. Japán a World BEYOND War egyike azon csoportoknak, amelyek nagyjából az elmúlt másfél évben támogatták ezeket az erőfeszítéseket.
Az Okinawában élő vagy élt okinawaiak és japánok gyakran mondanak beszédet, néha „Uchinaa-guchi”-ban, amely Uchinaa leggyakoribb nyelve/dialektusa. (Uchinaa Okinawa helyi neve). Az okinavaiak, valamint a szigetcsoport más szigeteiről, például Honshuról (ahol Tokió, Kiotó, Oszaka, Nagoya és más nagyobb városok találhatók) gyakran öltöznek hagyományos ruhába, és Okinawa dalait énekelnek. Így a tiltakozások amellett, hogy politikai nyilatkozatot tesznek, fórumot adnak a szigetvilág más részeiről érkezőknek és az arra járó külföldieknek, hogy megtapasztalják Okinawa kultúráját. Ez egy érdekes jellemzője a Nagoya és más nagyvárosok, például Tokió bázisellenes tiltakozásainak.
Az egyik módja annak, hogy Uchinaa-guchi nyelven azt mondjuk, hogy „A föld nem a tiéd”, az „Iita mun ya nan dou”. A tokiói japán nyelven, amely Japánban a domináns „köznyelv”, ez az „Anata no tochi dewa nai” kifejezéssel fejezhető ki. Ez egy példa arra, hogy ezek a nyelvek/dialektusok mennyire különböznek egymástól, és példája a szigetvilág gazdag nyelvi sokszínűségének. Nem beszélek uchinaa-guchi nyelven, de nemrég megkérdeztem egy okinavait, hogyan mondják ezt az ő nyelvükön – mert azt akarom mondani, hogy „nem a tiéd” az amerikai katonai személyzetnek, akik ezeknek a megszállt területeknek a megszállott területein élnek, képeznek és készülnek a háborúra. kifosztott emberek. Egy időben tanyák, utak, otthonok és sírok voltak ezeken a földeken. Még ma is él néhány okinawai ember, akik még gyerekek voltak azon a földön, még mielőtt az amerikai állampolgárok ellopták volna tőlük.
És az Uchinaa nyelve, vagy az okinavai „dialektusok” haldoklik. Ez nemcsak a nyelvi imperializmusnak, azaz a Japán Birodalom és a háború utáni Japán állami oktatáspolitikájának köszönhető, hanem az USA több évtizedes befolyásának is. Néhány idős okinawai jól beszél angolul, míg az unokáik nem beszélik nagyszüleik helyi nyelvét, az „Uchinaa-guchi”-t. El tudom képzelni, milyen szomorú és fájdalmas lehet ez számukra. (De még Okinawán belül is van változatosság és sokszínűség a nyelvjárások tekintetében. Ez jellemző a szigetvilág más részeire is, amelyek eredetileg bámulatos és sokszor gyönyörű kulturális sokszínűséggel voltak tele).
Időnként a tiltakozók videókat vetítenek Okinawa gyönyörű természetéről, beleértve a veszélyeztetett „dugongot” vagy tengeri tehenet is, digitális kivetítő segítségével, amely a képeket hordozható képernyőre vagy egyszerű fehér lapra vagy függönyre vetíti. Az egyik pólón, amelyet sok békeaktivista visel ezeken a tüntetéseken, a „kitartó” szó kínai betűkkel van ráírva, mint a tőlem jobbra álló szürke pólós nőnél. Valójában Nagoya bázisellenes tüntetői nagyon kitartóak voltak az elmúlt három évben, emellett kreatívak és eredetiek is. És nem csak az idősek, akiknek nem kell teljes munkaidőben keresni a fizetését. Sok dolgozó, középkorú, sőt fiatal felnőtt van, aki így fejezi ki ellenkezését.
Sajnálatos módon amerikai és japán újságírók alig tudósítottak a 27-i koreai eseményről, még akkor sem, ha sok tízezer – úgy hallottam, hogy 200,000 38 – koreai sorakozott fel és fogta egymás kezét az Egyesült Államok által kiszabott „DMZ” (Demilitarizált zóna a XNUMX. párhuzam, amely a múlt század nagy részében megosztotta Korea nemzetét). Ráadásul Koreán kívül is sok szolidaritási tüntető volt.
Itt található egy alulról építkező videó a 27-ről koreai nyelven:
Angol és német nyelvű blogbejegyzés, videóval itt.
Az esemény volt bejelentés legalábbis már januárban.
Ferenc pápa megjelölt a 4/27 beszéddel.
„Ez az ünnepség nyújtson reményt mindenkinek, hogy valóban lehetséges az egységen, a párbeszéden és a testvéri szolidaritáson alapuló jövő” – mondja Ferenc pápa üzenetében. „Türelmes és kitartó erőfeszítésekkel a harmóniára és egyetértésre való törekvés legyőzheti a megosztottságot és a konfrontációt.”
A Nobel-békedíjas Mairead Maguire, valamint Noam Chomsky és Ramsay Liem professzorok nyilatkozatok amelyekről a koreai nyelvű média tudósított.
Voltak események Los Angelesben, New Yorkban és Berlinben is.
Egyéb japán rendezvények mellett Nagoyában a Panmunjom Nyilatkozatról emlékezve oktatási rendezvényt is tartottak a japán Koreai Egyetem professzorának előadásával (朝鮮大学校) és a „Korea Issues Research Institute” kutatója (韓国問題研究所所長).
Tartsa szemmel a jövőben több emberi láncot Koreában. Ezek életigenlő láncok, amelyek megszabadítják az emberiséget a háborús élettől.
Köszönet illeti Simone Chun professzort és aktivistát, hogy megadta a legtöbb fenti információt a koreai és a világ minden tájáról zajló eseményekről. Megosztotta velünk a Koreai Békehálózaton keresztül. Hozzájárul a békemozgalomhoz mind a kutatás, mind az aktivizmus terén, olyan szervezeteken keresztül, mint az Alliance of Scholars Concerned for Korea, a Women Cross DMZ és a Nobel Women's Initiative.
